Zene ki/bekapcsolása
solarah online
A játék
A világról
Fejlesztés
Galeria
A csapat
Novellák
Fórum
GY.I.K.
Kapcsolat
Partnereink
Novellák

A Leszármazott Krónikája, els? kötet, V. Fejezet A Városháza
Tamorah - 2006.09.14. 08:30 - Ghery
Hozzászólások

V.                Fejezet

A Városháza
 

’Mal napkeltekor ébredt. Felkelt, felöltözött és elindult reggelizni. A lépcs? nyikorgott, ahogy lesietett. Az egyik koboldja épp akkor készült felmenni hozzá.

-         Jó reggelt uram! A reggeli tálalva van.

-         Jó reggelt neked is! Mi a mai reggeli?

-         Sült lócomb egy areth-i különlegességgel, sült burgonyával. Nagyon finomnak t?nik uram, kár lenne kihagyni. – vigyorodik el a kobold.

Ígérem nem fogom, farkas éhes vagyok. Gyertek egyetek velem ti is! – szólt oda a többi koboldnak is. Leültek az étkez?ben található tízszemélyes faragott tölgyfaasztalhoz. A reggeli tényleg nagyon finom volt, el is döntötte, hogy legközelebb hozat még öt mázsa burgonyát. Ahogy végzett megköszönte a finom reggelit és a mai napra szabadságra küldte a személyzetet.

’Mal háza nem volt messze a városházától, de el?bb el kell mennie az Öregért. Nagyon remélte, hogy már ébren van. A szentély ajtaja zárva volt. Dörömbölt, de nem kapott választ. – Végül is delet mondtam neki. Talán a pincében van. Délig még van három óra. Jó lesz elmenni a kovácshoz. – mondta és már indult is.

A kovács a Hegyi Kapu mellett lakott. ’Mal gyorsan odaért, még látta a bányászokat amint elindulnak a reggeli m?szakot ledolgozni. Közvetlenül a Kapu mellett a falhoz építve a kovács háza. A kovács bármily furcsa egy törp volt. A törpök nagyon elzártan éltek hegyeik alatt és nem érintkeztek senkivel. De mivel náluk jobb kovács nincs sokan elcsábultak a különböz? udvarokba királyi kovácsnak. Gar-Omar viszont nem királyság volt és a kovács is véletlenül került ide. Amikor épp csak átutazott a Városon, az erd?ben megtámadta egy nagyobb csapat gnoll. A gnollok két lábon járó kutyákra hasonlítanak. Primitívek de nagyobb csapatban veszélyesek és szinte bárkit megtámadnak. A kovácsot a Gar-omari ?rség mentette ki, aki ezért hálából itt maradt kovácsnak.

-         Hé törp uram! – kiáltott be a m?helybe, ahonnan lázas munka hangjai sz?r?dtek ki.-         Jó reggelt ’Mal! Miben segíthetek? – kérdezte a derekáig is alig ér? kormos törp.-         Fegyverzet kellene. Tóriumból. – felelte ’Mal.

A törp szeme megcsillant. Végre valami tehetségéhez ill? munka! Összedörzsöli a tenyerét:

-         Remek, mi kéne pontosan?-         Egy teljes láncinges vért lovas pajzzsal nekem, egy láncing Vexnek, néhány lándzsa, pár számszeríj nagyon sok nyíllal. Ja és légy szíves nézd meg apám kardját is.-         Ennyi? Mi az ’Mal, háborúba készülsz?-         Igen egyel?re ennyi, valami olyasmi. Mondjuk úgy hosszú utazás vár rám. Mikorra szállítod?-         Most el vagyok havazva. De neked, - mosolyodik el - azt hiszem egy hét alatt kész lesz.-         Köszönöm. Nekem mennem kell az Öregért, a Városházára megyünk.-         Aha, Városi küldetés mi? Értem én, megyek is dolgozni. – azzal elt?nik az ajtóban és újra hallhatóvá válik a munkazaj. ’Mal sarkon fordult és útnak indult a szentély felé. 

Az Öreg már kint várt rá. Ismerte ?t, tudta, hogy ha felfogja mi forog kockán, akkor azonnal intézkedni fog. Az  Öreg felállt és integetett, majd elindult felé. Most is a szokásos csuhája volt rajta pedig a Tanács elé fognak állni.

-         Jó reggelt ’Mal! – köszönt és vállon veregette. – Kész vagy a Tanáccsal való találkozásra?-         Igen.-         És, hogy haladsz az útra való készül?déssel? Eldöntötted már, hogy kit viszel magaddal?-         Lendvex már hajót épít és jön ? is. Remélem ’Garn is jön.- Értem, csupa válogatott ember. – vigyorodik el az Öreg.

Befordultak a sarkon, megérkeztek. A Városháza a F?téren állt, egyike azon kevés épületnek, amit maguk a Gar-omariak építettek. A Városháza leginkább egy lortoni katedrálisra hasonlít némi ork torzítással. Téglalap alakú két emeletes építmény, kupolával, toronnyal jellegzetes faragásokkal a gerendákon. A f?tér közepén állt a Napóra. Ez mutatta az id?t a megalapítás óta. A Városházában van az egész városállam központja. Itt ülésezett a Tanács, ez volt az ?rség, a hadsereg, a kereskedelmi kamara és a büntetés-végrehajtás központja.

A bejárat el?tt két ?r állt, ahogy észrevették ?ket rögtön félre álltak és tisztelegtek. ’Malék beléptek és meghajoltak a Menthar szobor el?tt, ami a bejárattal szemben állt, majd a lépcs? felé vették az útjukat. Belülr?l gótikus jellege volt az épületnek, viszont a k? néhol még csak csiszolva sem volt. A második szinten a kupola alatt helyezkedett el a Tanács terem. A Tanács négytagú volt. Minden tagja elmúlt százötven éves és mindannyian más-más területen voltak járatosak. A tagokat ötven éve választják meg. A Gar-omari társadalom demokratikus volt, a Tanács megszavaztatta a népet, de a végs? szó minden esetben a Tanácsé volt. ’Mal és az Öreg benyitottak a hatalmas kétszárnyú ajtón és beléptek a kör alakú, márványpadlójú terembe. Minthogy a terem a kupola alatt volt a falakon kívül oszlopsorok tartották a mennyezetet. A Tanács egy emelvényen foglalt helyet díszes székeken. Mögöttük Menthar húsz láb magas szobra állt, kezében könyvvel, oldalán karddal, tekintete a Tanács el?tt ül?kre irányult. A Tanáccsal szemben padsorok helyezkedtek el, minthogy ez a terem szolgált a tárgyalások színhelyéül is. A Tanács épp ülésezett, így ’Mal és az Öreg leültek az egyik hátsó padban. A Tanács el?tt ’Mal legjobb barátja Gar Nok’Garn és kísérete állt. ’Garn a Gar-omari hadsereg egyik f?kapitánya volt. Maga a sereg nem állt több mint ezer katonából. A kis létszám oka, hogy a Városnak szinte nem is volt szüksége seregre legfeljebb a s?r?söd? gnoll támadások miatt. A Tanács feszülten hallgatta. ’Mal figyelte barátját amint idegesen magyaráz valamit, ránézett az Öregre, az bólintott és közelebb ültek.

-         ...a csapatok kivonultak Mort Elgrafból. Várhatóan támadni készülnek. A Mort elgrafi sereg f?ként nehézgyalogságból áll. Uraim, Mortak sereget gy?jt, és flottát épít. Röviden: invázióra készül. El?ször az orkok, aztán az elfek és a törpök. Azután pedig mi jövünk. Ezért is indítványozom az azonnali létszámemelést és a sürg?s fegyverkezést.-         Gar Nok’Garn, meghallgattunk. Mindazonáltal nem vagyunk meggy?z?dve arról, hogy Mortak meg merné kockáztatni a támadást a jelenlegi helyzet tekintetében. Ha viszont tényleg támadna, nekünk ott van Lorton.-         Lorton?! Már megbocsáss, de Lorton legutóbb is elbukott ráadásul a Nagy Tenger túlpartján fekszik. Lortonnak a kisebb gondja is nagyobb annál mint a mi helyzetünk. A havasi nomádok folyamatosan zargatják az egész országot. Uraim, most kell cselekednünk!-         Egyet értek! – hallatszik az Öreg hangja. ’Garn döbbenten hátra fordul, a tanács is felfigyel.-         Á a Tiszteletre méltó Vén és Gar Tho’Mal ha nem tévedek. – szólt az egyik.-         Nem tévedsz. – válaszolt az Öreg.-         Ha jól sejtem épp a f?kapitány mondanivalójához f?znél hozzá valamit.-         Pontosan.-         Akkor? Ki vele mondd!-         Tisztelt Tanács! A kapitány által felvázolt helyzet súlyosabb mint hinnénk! De, hogy ezt megmagyarázzam el?ször is tisztáznunk kell létünk valódi okát...-         Erre nekünk nincs id?nk! Mindenki tudja, hogy Menthar hozott létre minket azzal a céllal, hogy Gar-Omart védje. Mint Vénnek ezzel neked kéne a legjobban tisztában lenned.-         Pontosan. Én tisztában vagyok létezésünk, hangsúlyozom valódi okával. Az ok egyszer? de annál borzalmasabb. Az egész le van írva Menthar Könyvében, amit természetesen azonnal a Tanács rendelkezésére bocsátok. A prófécia szerint körülbelül napjainkban Erikha királyn? és alattvalói visszatérnek Mortakba, hogy Mortakot felhasználva bevegyék a Tiltott Hegyet. Seregük hatalmas lesz, és mindenkit elsöpörnek akik az útjukba állnak. De a prófécia megjövendöli a Leszármazott eljövetelét aki összefogja a népeket és szembeszáll a Sötét Királyn?vel...-         Értem, tehát Menthar ezt állítja, akkor bizonyára így is van. De ki ez a Leszármazott? Tudunk valamit róla?-         Igen, minden valószín?ség szerint itt áll mellettem. – ’Mal megrázkódott. De ha már itt áll nem fog szégyent hozni ?seire.-         Valóban? Tényleg az ifjú Gar Tho’Mal a keresked? lenne az a Leszármazott? Van rá valamilyen bizonyítékod?

Az Öreg habozott – Ami azt illeti...

-         Van rá bizonyíték. – szólt közbe ’Mal meglep?dve saját magán. – Tegnapel?tt éjjel volt egy különös álmom. Felettébb különös, ezért megkerestem a Vént, hogy fejtse meg. Erre ? nagyon aggódni kezdett, és végül esküjét megszegve felolvasta nekem Menthar Könyvéb?l a próféciát, miszerint a Leszármazott az Els? vérvonalából kerül ki. Tudtommal én vagyok az egyetlen él? Gar-omari aki rokona az Els?nek.-         Értjük. Akkor már csak azt kell tisztáznunk. Mégpedig, hogy mi a teend?. Tehát, kérdem én mit határozzon a Tanács? – ’Mal elképedt, ’Garn úgyszintén. Gar-Omar történelme során még egyszer sem volt példa arra, hogy a Tanács kért volna tanácsot. De most ez történt meg a szeme láttára. Az Öreg válaszolt:-         A válasz nem túl bonyolult, Tanácsnok. A kapitány által javasolt fejlesztéseket azonnal végre kell hajtani. A Városnak szüksége van állandó és jól képzett hader?re. A hadiflotta is sürg?s fejlesztésekre és gyarapításra szorul. Lendvexet a goblin mérnököt javasolnám erre a célra. Minden települést meg kell er?síteni még magát a Várost is. De a legsürget?bb feladat a Leszármazott utazása. A prófécia szerint ? fogja össze majd a népeket, tehát minél hamarabb útnak kell indulnia, mert szövetségesek nélkül elveszünk. Ezek a legf?bb tennivalók, de még van valami. – oda fordul ’Malhoz – Útitársakra lesz szükséged. – ’Mal bólint és a Tanács felé fordul.-         Mindenekel?tt megkérdezném a tisztelt Tanácsot, tudnák-e nélkülözni kapitányukat, hogy velem tarthasson?-         Kapitány?-         Hát, én nem is tudom ’Mal. Rám itt lesz szükség, de ha a Tanács úgy dönt, hogy kísérjelek el, én megteszem.-         ’Mal?-         ’Garn a legjobb barátom, mind a mellett kiváló katona. Azt hiszem nála jobb kísér?t keresve sem találnék.-         Gar Nok’Garn a Város f?kapitánya ezennel a Tanács er?sen megkér arra, hogy kísérd útján barátodat, Gar Tho’Malt a Leszármazottat.-         Rendben van ’Mal, a Tanács megkért, tehát kísérni foglak bármerre is visz az utad.-         Köszönjük kapitány. Továbbá a Tanács azonnali hatállyal megkezdi a javasolt fejlesztések megvalósítását. A Tanács köszöni, hogy eljöttetek. 

A jelenlév?k meghajoltak és távoztak. ’Mal, az Öreg és ’Garn épp a lépcs?n mentek lefelé amikor ’Garn-nak eszébe jutott, hogy a tisztségét át kell adja arra az id?re amíg távol lesz. Így hát elsietett és elnyelte az egyik terem a másodikon. ’Mal és az Öreg kettesben maradtak.

Kiléptek a térre. ’Mal nem is tudta mennyi id?t töltöttek odabent. A Nap lassan nyugodni készült. Szótlanul baktattak a szentély felé. A kapunál az Öreg megszólalt:

-         Látom rajtad, hogy kérdezni akarsz valamit. Gyerünk ki vele!-         Te nem kísérnél el, ugye?-         Én már öreg vagyok fiam, túl öreg ahhoz, hogy veled tartsak. Meg aztán a Város több hasznomat veszi, hogy ha itthon maradok. Mit gondolsz, mire mennének nélkülem, mi? – nevetett – A Tanácson sem árt valakinek rajta tartania a szemét.-         Értem. Kár. De van még valami? Merre induljak?-         Úgy vélem, a legközelebb es? néphez kéne el?ször ellátogatnod.-         A törpökhöz? Igaz, mire visszaérünk kész lesz a hajó.-         Na látod.-         Viszont szükség lenne valakire, aki járatos a törp földeken. Várjunk csak! A kovács! Bocs Öreg, de nekem sietnem kell.-         Értelek, csak maradj mindig ilyen lelkes. Na menj, viszlát!-         Viszlát! – köszönt el és már sietett is. A kovács elég messze lakott az Öregt?l és napnyugta után már nem volt ajánlott zavarni. Épp id?ben érkezett a törp akkor lépett ki a m?helyéb?l.-         Na mi van ’Mal? Máris b?vítenéd a rendelést? – nevetett.-         Nem egészen de remélem van elég segéded, mert nemsokára elég, hogy is mondjam, nagyszabású rendelést kapsz a Várostól. De most nem ezért jöttem.-         Hanem?-         Tudod, a Mortakból érkez? hírek nagyon aggasztóak. A Városnak pedig szövetségesekre van szüksége és rám hárult a feladat, hogy szerezzek. Els? úti célunk a szül?hazád lenne, de ehhez szükségünk van egy jó vezet?re. Velünk tartanál?-         Persze, de ki a másik útitárs?-         ’Garn.-         Mikor indulunk és hogyan megyünk? Meg aztán valamiféle ajándékot is kéne vinnünk a Tárnoknak.-         Valamikor holnap, de délben legyél a m?helyed el?tt útra készen. Ki az a Tárnok?-         A törpök vezet?je. Valami különlegeset kéne vinni.-         Mit szólnál pár rúd tóriumhoz és egy tórium csákányhoz?-         Hmm nem is rossz egy orktól. – mosolyodott el – Látom, vág az eszed. Akkor én most neki is állok a csákánynak. Jó éjt!-         Jó éjt neked is!

A kovács bement, a kémény újra füstöt eregetett, ’Mal pedig elindult haza. Sötétedett a lámpagyújtogatók épp munkához láttak, hogy meggyújtsák az öntöttvas foglalatban elhelyezked? karvastagságú gyertyákat. Minden sarkon állt egy. ’Mal hazatért, megvacsorázott. Aztán felment a szobájába. Álmos volt de még nem alhatott. Üzleti ügyeit rá kell bíznia valakire. Leült az asztalához újra elolvasta a pergameneket. Az üzlet jól megy nem fog tönkre menni. El?halászott egy darab pergament írt egy rövid levelet, majd az ágyával szemközti falhoz lépett. A falon apja kardja és számszeríja függött. Bár a F? Kapunál állomásozó ?rség parancsnoka volt, fegyvert régen fogott. Leemelte a kardot. Az ork kardokra jellemz?en körülbelül négy láb hosszú kétél? pengéje volt. Súlyos és hatalmas kard volt, még apja kovácsoltatta az akkor még drága tóriumból. Fénye mit sem kopott, kétszer-háromszor meglengette majd a védést próbálgatta. Elégedetten akasztotta vissza. Most a számszeríjat ellen?rizte. Az ork számszeríjak nem sokban hasonlítottak az emberi számszeríjakhoz. Általában nagy számban sosem alkalmazzák, mert lassú és ezért a pontatlanság nem volt megengedett. Viszont hatalmas ereje volt. De a Gar-omariak az er?b?l feláldozva fejlesztettek a gyorsaságon. Lövés után a ravaszt tartó elemet le kellett tolni, majd felhúzni és már csak a nyilat kell az idegre illeszteni. A Gar-omari nyilak rendkívül rövidek, de ugyanakkor nagyon vastagok voltak. ’Mal ellen?rizte az ideget, a gyorsajzó mechanizmust majd visszatette a helyére és lefeküdt. Holnap kezd?dik élete legnagyobb kalandja. Ki kell aludnia magát. Az oldalára fordult és elaludt.


Hozzászólások
Novella: A Leszármazott Krónikája, első kötet, V. Fejezet A Városháza
solarah online
creative commons license

silentvertigo  |  design:  kicsy  |  zene:  spectral analysis  |  rajz:  tikos péter

Ahol azt másképp nem jellezzük, ott az oldalon található minden írás, kép, zene és egyéb tartalom a Creative Commons "Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensze szerint érhető el. Az oldalon megjelenő hozzászólások szerzőik tulajdonát képezik, azokért az oldal szerkesztője felelősséget nem vállal.
Firefox Játékfejlesztés.hu PHP MySQL

Fatal error: Call to undefined function session_unregister() in /home/yscik/silentvertigo.hu/solarah/mods/out.php on line 14