Zene ki/bekapcsolása
solarah online
A játék
A világról
Fejlesztés
Galeria
A csapat
Novellák
Fórum
GY.I.K.
Kapcsolat
Partnereink
Novellák

A Leszármazott Krónikája, els? kötet, II. Fejezet Gar-Omar
Tamorah - 2006.09.06. 09:30 - Ghery
Hozzászólások

II. Fejezet

Gar-Omar

 

Gar Tho’Mal az el?z? pillanatban még az ágyában feküdt. Hogy most hol van, azt nem tudja. Mint ahogy azt sem hogyan kerül teljes fegyverzetben kedvenc farkasa hátára. Körülnéz és elképed. Kolosszális seregek látványa tárul elé, ? maga úgy ötezer Gar-omari élén áll, mint jobbszárny, nem messze egy hatalmas hegy lábától. Balra az ork klánok seregei várakoznak, létszámukat tekintve és ?ket ismerve valószín?leg ?k a f? támadóer?. A balszárny csupa törpéb?l állt. Az összes szárny el?tt elfek sorakoztak, díszes páncélban, embermagas íjakkal a hátukon. Hátul katapultok százai voltak felállítva több ezer goblin sürgött-forgott körülöttük. Ekkor megérkezett egy fura kisméret? kékesfekete sárkányon egyik legjobb barátja. Vállából kiálló nyílvessz? számára ismeretlen eredet? volt. –A trollok nemsokára itt lesznek! Alek király is hamarosan megérkezik. De az ellenség már felsorakozott! Elöl a koboldok és a csontvázak sok ezren. A f?er?t a mortaki lovasság és gyalogság alkotja, ?k is vannak legalább tízezren. A jobb- és balszárny egyaránt sötét elfekb?l áll. A kiméra-lovasság készenlétben van, úgy látszik ?k a hegyet ?rzik. Amint befejezte a jelentését sorban felharsantak a kürtök. Balról ork csatakiáltások hallatszottak a törpök is megindultak, a goblinok visongva tüzeltek a katapultokkal, az elfek nyílzáporral sötétítették el az eget.

-         ’Mal, kiadták a parancsot! Indítsd el a támadást! – szólt a felderít?, és azonnal felemelkedett.

-         Hát persze. El?re! El?re Gar-Omarért! El?re Menthar nevében!

A túloldalon ugyanilyen kiáltások hangozhattak el. A két sereg elindult, katonák tízezrei voltak készek összecsapni. Halálos versenyfutás kezd?dött meg a szárnyak között, ki tudja el?bb harapófogóba szorítani a másikat. ’Mal és farkaslovasai is az élen jártak, ?k érték el el?ször az ellenség balszárnyát. Rettenetes vérfürd? következett, a Gar-omariak tízesével estek le farkasaikról a sötét elfek pedig még ennek ellenére sem tudták feltartóztatni a rohamot. Egy Gar-omari egyszerre két elffel tudott harcolni, eggyel ? maga, remek pallos-méret? kardjával és eggyel h?séges hátasa - szürke hegyi farkas lévén. A Gar-omari harcmodornak egyetlen hátránya az volt, ha a „lovuk” harc közben kívánt étkezni. Áttörték a balszárnyat és megindultak a f?er?k felé. Itt a mortaki lovasságba ütköztek, a mortakiak büszkeségeibe. Minden lovast tet?t?l talpig éjfekete páncél borított, nemkülönben kiváló csataménjeiket. ’Mal keményen küzdött de körbe vették és lerángatták farkasáról. Gyalog már nem sok esélye volt. Maga mögül patadobogást hallott és elsötétült el?tte a világ...

 

Verejtékében fürödve riadt fel. Felült és körülnézett. A szobájában volt. A kandallóban pattogott a parázs, a falat leterített állatok b?rei és fegyverek díszítették. Asztalán – ork hajlékoktól szokatlanul – a múlt havi bejegyzések álltak a tórium szállítmányról. Magára kapta ruháit és az ablakhoz ment. A háza-amit még apjától örökölt- Gar-Omar falain belül állt a Városháza közelében. Az ablakból éppen hogy rá lehetett látni a tengerre. Hajnalodott. A kel? Nap egyre jobban bevilágította a Nagy Tengert. Lassan kiemelkedett a keleti horizont mögül, láthatóvá téve a dokkokat és a part menti óriási szikla szirteket. Néhány hajó épp most készült kifutni az apállyal. A világítótoronyban eloltották a tüzet, készültek beállítani a tükröt, amivel nappal jelzik az utat a keresked? hajóknak. Kopogásra lett figyelmes és abbahagyta a reggeli nézel?dést és hátra fordult az ajtó irányába. Az ajtóban az egyik házi kobold jelent meg. Gar-Omarban - keresked? város lévén – igen sok házban foglalkoztattak koboldokat személyzetként, persze fizetésért.

-         Uram, a reggeli készen van. Felhozassam? – Nem, köszönöm. A mai reggelimet osszátok el magatok közt nekem el kell mennem a Vénhez.

-         Netán valami rosszat álmodott az Uram? – kérdezte a csúf teremtmény.

-          Igen, valami olyasmi. Most menj! - Az utasításra azonnal felderült csúf kis arca és szaporán elindult lefelé a lépcs?n. ’Mal nem sokára követte. Az el?szobában a bejárattal szemközti falat teljes egészében felmen?i képei borították. Belebújt súlyos csizmájába, magára kanyarította köpenyét és kilépett az ébredez? városba.

Gar-Omart az egykoron élt egyik legnagyobb mágus és próféta építtette, még a vallási háború idején, ötszáz évvel ezel?tt, egyfajta privát er?dként. Hatalmas és jól megtervezett vár volt. Mintegy fél mérföld oldalú, száz láb magas építmény meredek falakkal és négy roppant bástyájával állt egy tenger parti szirten. Két oldalról a Nagy Tenger, egy oldalról a Szürke Hegyek határolták. A hegyek rendkívül gazdagok voltak fában és vadban egyaránt, de a f? ok amiért ide épült az a tórium volt. Ez a rendkívül ellenálló fém majdnem olyan értékes, mint a mithrill. De mivel a mithrillt majdhogynem teljesen kibányászták szinte mindenhonnan, így mostanság a tórium rendkívül jól jövedelmez? üzlet volt a Város számára. És csak Gar-Omarnál fordult el? ilyen jól kitermelhet? mennyiségben. Lakói Gar-omari orkok voltak, tulajdonképp nem is voltak igazán azok. Menthar habár mágus volt, jól ismerte a fekete mágiát is. Tudását felhasználva létrehozta a Gar-omari orkokat, hogy szükség esetén bárki ellen megvédhesse magát. Keresztezte az embereket az orkokkal majd a goblinokkal. Az így született faj rendkívül szívós és er?s, mint az orkok, viszont a goblin-ember vonalnak köszönhet?en értelmes is lett. Remek diplomaták lévén évszázadok óta éltek háborítatlanul saját társadalmat építve és tisztelve Menthar emlékét. A városon kívül csupán száz-százötven hektárnyi területet birtokoltak, de még ez is elég volt az élénk kereskedelem miatt. Így viszont amíg ?k rendívül jól éltek egyetlen sharomari nagyhatalom sem tanúsított érdekl?dést a városállam iránt. Leginkább a mindenki által elfeledett királysággal Lortonnal kereskedtek az itteniek. Lorton volt a hazája a vallási háború idején átmenekült Mareth hív? embereknek és szövetségeseiknek. Most szinte ?k uralták az egész keleti kontinenst Arethet.

’Mal a szentély felé vette útját, ahol régebben állítólag maga Menthar lakott. Most Gar-Omar Vénje lakta. A Vén már elmúlt száznyolcvan éves és ? tanulmányozta Menthar életét és hátra hagyott terveit. A Vént?l mindenki kérhetett tanácsot és ? mindenkit szívesen fogadott.

 – Jó reggelt Öreg! – köszöntötte ’Mal a Vént, aki épp a szentély el?tti kertben ücsörgött

        Menthar legyen veled ifjú Gar Tho’Mal! Mi baj, hogy hozzám jöttél? Gyere, üljünk le, és mondd el mi bánt.        Mi lenne, ha egyszer csak ’Malnak szólítanál, mint mindenki más? – kérdezte nevetve.        És mi lenne, ha te meg Tiszteletre méltó Nagy Vénnek szólítanál, mint mindenki más? – mosolygott az Öreg.        Az éjjel nagyon nyugtalanító álmom volt. Álmomban két hatalmas sereg csapott össze egy óriási fekete hegy lábánál. Képzeld, én voltam a Gar-omariak vezére és azt hiszem... – itt egy kis szünetet tartott – láttam a saját halálom. – Álmod nagyon különös és ismer?s is egyben. Nem tudnád pontosabban leírni a szemben álló feleket?

Emlékezete szerint ’Mal elmondta barátja jelentését. Meglep?dve tapasztalta, hogy a Vén- akit gyerekkora óta ismert- elkomorodott és aggódva nézett maga elé. - Tudod te, hogy ez mit jelent? Eh, hát persze, hogy nem. Gyere be, ez nem itt kell megbeszélnünk. A Vén felállt ’Mal pedig követte.

A szentélybe érve ’Mal fejet hajtott Menthar hatalmas szobra el?tt, majd követte a Vént a pincébe. A pince telis-tele volt mindenféle kacattal, pergamenekkel, könyvekkel és nem utolsó sorban porral. Mivel a pincébe csakis kizárólag a Vén mehetett le, nem volt különösen nagy meglepetés ’Mal számára, hogy még koboldjai is nagyobb tisztaságban élnek, mint itt lent a Vén. Magát az öreg orkot gyerekkora óta ismerte, apja szerint még rokonok is voltak és az Öreg mindig is úgy bánt vele mintha az lenne.-         Gyere, ülj le ide. – mutatott egy székre az Öreg és ’Mal engedelmesen leült az asztal melletti székre. Az Öreg elt?nt a könyvespolcok között és lázas keresés zaja hallatszott. ’Mal elbámészkodott, sok mindennek a terve hever itt ’Mal sokról sejtette, hogy mi lehet az, sokról pedig fogalma sem volt. Mint például az a nagy vascs?, amibe valamiféle port kell tölteni, aztán egy vasgolyót és egy izzó vasat kell nyomni a zárt végénél található kanóchoz. Ezek után a rajz füstölve ábrázolja ezt a tárgyat, ami ezek szerint valamilyen fegyver lehet.-         ’Mal, segítenél egy kicsit? – hangzott egy könyvespolc mögül. ’Mal felállt és elindult a hang irányába. Az Öreg egy majd félmázsás könyvet próbált meg kiszabadítani az egyik polcról. Odalépett megfogta és kiemelte. Úgy érezte majd megszakad, és ha nincs ott az Öreg valószín?leg orra is esik. Együttes er?vel elvitték az asztalig, ahová tompa puffanással letették.

- Ez micsoda? – kérdezte ’Mal. - És mit?l ennyire nehéz?

-  Ez kérlek szépen nem más mint Menthar Könyve. – felelt az Öreg nagy türelemmel. – Ugye tudod mi az pontosan? –egy határozatlan bólintást kapott válaszul, így hát folytatta. – Menthar ezt a könyvet használta naplójának és egyben látomásai leírására is. Mint a Város Vénjének nekem kell megfejtenem múltunk titkait és Menthar próféciáit is. Igazi eredetünket talán senki sem tudja rajtam és Mentharon kívül.- Igen, Menthar él. Biztosan nem állíthatom, de szinte tudom, hogy él. S bár mint Vénnek meg kellett fogadnom, hogy senkinek nem mondok el semmit Menthar titkairól, most eskümet megszegem a kedvedért, Sharomar és a világ kedvéért. Ha most itt maradsz rémes dolgokról fogsz hallani...- És mi van ha nem? – kérdezte ’Mal.- Ilyet ne merészelj mondani Gar Tho’Nash fia Gar Tho’Mal! Szégyent hozol apádra és a Városra! Most itt maradsz, mert meg kell, hogy hallgass!-  Jól van én csak...-              Nincs semmi csak, ifjú keresked? barátom! Fel kéne már n?nöd. Nagyon nehéz id?k közelednek. Háború lesz fiacskám, de nem is akármekkora. Az álmod is bizonyítja, hogy közel a vész. Érted már?- Igen, értettem.- Akkor most figyelj jól. Menthar Könyvéb?l olvasok neked. Ebb?l sok minden világos lesz és kisebb gondod is nagyobb lesz annál, hogy netán beomlik a bányád. Mert ha jól értelmeztem a Könyvet és az álmodat, akkor hosszú út vár rád, nagyon hosszú. – Ezután felütötte a hatalmas poros és megfakult lapokat és fennhangon olvasni kezdte.

Hozzászólások
Novella: A Leszármazott Krónikája, első kötet, II. Fejezet Gar-Omar
1
Bzs007 2007.07.30. 04:54
Nekem egy kicsit hasonlitot a Warcraf 3-ra. A csatajelenet és felébred izadva. Ez nagyon hasonlit rá.
Ghery • SilentVertigo 2006.09.11. 08:38
Igen teljesen saját, akár Szeki Luriája. Ha kell akár térképet is tudok küldeni, éljen a MS Paint;)
Enriquel 2006.09.11. 00:43

Úgy sejtem izgalmas események következnek :) Várom a folytatást, eddig tetszik. Csak egy dolgot árulj el. A hely amiről írsz fiktív? Persze, hogy az, úgy értem, hogy te magad találtad ki? :)

Karrde • SilentVertigo 2006.09.10. 23:48
 Igyekszem, igyekszem.
Várom a folytatást, érdekel mi fog történni. Mondhatni felcsigáztad az érdeklődésem.
Ghery • SilentVertigo 2006.09.09. 04:23
Végre vki!:) Na Karrde igyekezz, v megyek msnre!;)
Laxika 2006.09.08. 22:53
Hmm várom a köv. részt:) Csak hajrá.
Ghery • SilentVertigo 2006.09.06. 10:45
Hmm, vhogy furán másolta be... A másik észrevételem, meg az, hogy ez még egy picit "bugosabb" verzió, na majd később intézkedem:)
1
solarah online
creative commons license

silentvertigo  |  design:  kicsy  |  zene:  spectral analysis  |  rajz:  tikos péter

Ahol azt másképp nem jellezzük, ott az oldalon található minden írás, kép, zene és egyéb tartalom a Creative Commons "Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensze szerint érhető el. Az oldalon megjelenő hozzászólások szerzőik tulajdonát képezik, azokért az oldal szerkesztője felelősséget nem vállal.
Firefox Játékfejlesztés.hu PHP MySQL

Fatal error: Call to undefined function session_unregister() in /home/yscik/silentvertigo.hu/solarah/mods/out.php on line 14