Zene ki/bekapcsolása
solarah online
A játék
A világról
Fejlesztés
Galeria
A csapat
Novellák
Fórum
GY.I.K.
Kapcsolat
Partnereink
Karakterek
1
Paramir 2010.01.21. 05:45
Regan

Regan,egy középmagas átlag testalkatú férfi.Arcát mindig egy szürke kendő fedi,amihez egy csukja párosul.A csukja köpenyben végződik.Jellemző rá,hogy nem sokat mutat meg magából.Átlagos öltözete mögül csak ébenfekete szeme látszik,amiben szintén fekete fürtjei lógnak bele.

Erion nyomornegyedében született,ez is indokolja pályafutásának alvilági fordulatait.

Regan magának való figura.Kevés olyan ember van akinek  valaha kitárta lelkét.Ez a szűk kör családja és gyerekkori játszótársa körül záródik be.Szülei kitagadták,mert 15 évesen lopott azért,hogy családjának ne kelljen éheznie.Szülei háta mögött,de támogatja céljaiban öccsét minden tekintetben.Nagyon gyakran felkeresi még az előbb említett játszótársát,aki egy erioni kereskedő lánya.Még akkor ismerkedtek meg mikor a lány apja szintén a nyomornegyedben élt.

(Ő vezette a helyi kereskedést,ha lehet annak nevezni.Később sikerült helyet szereznie a kereskedőnegyedben is,ezért felfelé ívelt pályája)

...nyomornegyedben élt.Amikor nála tartózkodik nehezére esik visszatérni az élethez.Erős érzelmeket táplál iránta,de ezt leplezi a lány előtt.
Az Ő noszogatására ált 18 évesen a Hat Város hercegének szolgálatába,ahol fel tudott hagyni előző bűnös életével.

Zárkózott természete ellenére jó csapatjátékos,de egyedül is megállja a helyét.
Jobb oldalán egy rövid kardot hord,bal oldalán egy mágikus tőrt,
amit egy nemestől lopott még a Döglött Macska fogadóban mikor az egy szabad harcossal és egy alkímistával alkudozott.Erejét nem ismeri,de azt feltételezi,hogy lebénítja ellenfelei érzékeit.Furcsa mód pengéje aranyból kérülsz,ezért is használja csak keveset,nehogy eltörjön.
Hátán ork számszeríjat hord a könnyebik változatból.Fürge és felismeri az érzékeny pontokat ezért ütései hatásosak,erősek ,de vékony bőrpáncélzata  és védtelen feje csábító célpont ellenfeleinek.
ONeill • SilentVertigo 2009.06.15. 03:06
Nagyon jó, hogy tele offoljátok az összes témakört....
Paramir 2009.06.13. 22:49
mert ugye nem a napodat töltötted be
Paramir 2009.06.13. 22:48
nekem tetszik csak annyi kifogásom lenne,hogy nem a 26. SZÜLETÉSNAPODAT hanem a 26. ÉLETÉVEDET ... mondjuk ... vagy  Ekkortájt,ősszel volt esedékes a 26. születésnapom
Tristal 2007.12.12. 11:33

Nos tudom, hogy ide a forum-szerepjáték karaktereit kéne írni, de 4 hónapja nincs változás a kalandban, így megosztanám egy alkotásom.  Nézzétek el, ha túl felszínes, inkább csak kedvcsináló-jellem bemutató a KMnek.

 - Két figura- tettem le mosolyogva a kezemben levő lapokat az asztalra. Enyhén ittas kártyapartnerem elvörösödött, majd az asztalra csapta az övéit. – Csaltál! – ordította a férfi, felpattant és a tőréhez kapott, alapvető illemszabályokat hágva át ezzel. Egyfelől, csalással rágalmazott meg egy tisztességes kártyajátékost. Pedig ebben a körben nem is. Reméltem, hogy már lesz annyira részeg, és nem tűnik fel neki, hogy ötödszörre nyertem. Tévedtem. De az, hogy fegyvert ránt egy kialakuló kocsmai verekedésnél… szégyen. Kár, hogy többen vannak. Egy gyors pillantás után konstatáltam, egyetlen barátom a kijárat. De hogy néz az ki, hogy csak úgy elfutok? Nono…            Kirúgtam a széket az asztal alól, pont telibe az ittas kártyabarátom lábát. A kocsmának se kellett több- hiába, még szoknom kell, hogy idegen helyen csak óvatosan kártyázzak- ugrottak felém. Még szerencse, hogy nagyobb az életösztönöm, mint a bátorságom, és gyorsan futok. Néhány szökkenés után elértem az ajtót, majd rohantam a lovamhoz. A kocsma népe utánam, kicsit lemaradozva.            A bejárat mellett egy csinos, fiatal hölgyben ráismertem a pék lányára, ennek a kicsiny városkának a legszebb ékkövére. Azt hiszem nála voltam tegnap este. Vagy a kovács feleségénél?Nem volt időm végiggondolni, csak azt tudtam, hogy B-vel kezdődik a neve. Lovam szerencsére csak lazán volt kikötve a kocsma előtt, így felugrottam rá és gyí. B-nek csak egy kedves mosolyt hagytam.            Apámról ne kérdezz… Félvér vagyok, atyám félelf, anyám elf volt. Tudom, amit tudok, és az bőven elég. Nemesi család, nemesi cím, nemesi élet.Volt. Aztán anyámért jöttek, hogy boszorkány. Végül csak apám és nagyanyám vitték el. Hiába, rossz kalahorát tiszteltek. Én meg egy Domvick paphoz kerültem.            Ahogy felcseperedtem, egyre többet láttam a világból. A Hétarcú valamiért nem szeretett, az atya az alapvető dolgokon kívül(írás olvasás, templomszolgai dolgok) nem kezdett papnak nevelni. Söprögettem a templomban, elláttam az öreget, valamint a ház körüli teendőket. Esténként azonban a szabadban, egy szénaboglyán leheveredve bámultam a csillagok ármádiáját, és a kocsmákban megénekelt hősökről ábrándoztam. Bajvívó nemesekről, bálokról, úri lányokról.            Bár városunk nem volt nagy, akadt egy nemesi család, akinek az egyik tagja történetesen egy bajvívó volt. Esténként mindig lejárt a Hét Macska fogadóba, hogy ott múlassa az időt. Suhanc barátaimmal mi is gyakran beszöktünk, hogy a messze földön híres Danatello közelében lehessünk. Egy élmény volt őt nézni, ahogy bánt az emberekkel, ahogy beszélt a nőkhöz, ahogy elküldte a tuskókat, vagy ahogy vérig sértett egy átutazó nemest.Sok stiklim volt, de a legnagyobb lett az, ami megváltoztatta az életem. Pár csínytársammal elhatároztuk, hogy ellopunk egy rapírt a kovács műhelyéből. Sokat vívtunk fakardokkal, és szerettünk volna igazi hősökké válni. A hősöknek meg fegyver kell! Megjegyzem, nagyon fiatalok voltunk ekkor.            Rábaltáztam. A kovács műhelyében nem volt rapír, így kénytelenek voltunk betörni a raktárba. De ott szebbnél szebbek sorakoztak. Egy baki volt csupán: rajtunk ütöttek. Egy barátom kísért el, ő is el tudott szaladni, persze csak én nem. Ott álltam, egy lámpás alakkal szemben, a sarokban, egy rapírt szorongatva. Nála is egy ilyen volt. Körübelül két vágásába került lefegyverezni engem. De az elsőt szépen védtem.            Legnagyobb meglepetésemre Danatello volt az. Mint később elmesélte, egyik kedvelt időtöltése a kovácsolás. És ezeket a rapírokat ő kovácsolta. Hosszan nézett, végül nem büntetett meg, sőt, felajánlott valamit. Megtanít vívni, és nekem is ad egy kardot, ha nem lopok soha életemben többet. Megígértem neki, és hát eddig sikerült úgy ahogy betartanom.            A vívás mellett igyekezett belém nevelni mindazt, amire őt tanították. Nos, szerencsére nem tudta befejezni. A kovácsolás és a vívás már ment, de a nemesi viselkedés meg az egyéb dolgok… nyelvekkel még csak-csak, de ez a Kódexes dolog… annyira nem lelkesített. Akkor szerencsésnek éreztem magam, mert Danatellot meghívták egy Shadonon kívüli bálra, a Városállamok területére.  Valóban nagy hírnek örvendett a pártfogóm. Nevelőmtől „megvásárolta” szolgálataimat, és a segédjévé szegődtem. Az út három hónapig tartott, térkapun át mentünk Temoran városába. Ekkortájt töltöttem be 26.születésnapomat, ősszel, amikor a Városállamok legnagyobb nevezetességét, a Temorani Viadalt rendezték meg.            Nos, nem volt sok időm élvezni a város pompáját. Bár a Kyr alapítású( hohó, miket tudok) város dzsad szemmel nézve is gazdag volt, mindössze egy éjszakát tölthettem itt. Pártfogóm összeszólalkozott az est folyamán egy átutazóval. Becsületes párbajban legyőzte, aztán… az illető nem nyugodott bele, és valamiféle méreggel a Hétarcúhoz küldte Danatellot. Velem reggel akart végezni, de időben elszeletem.            Azóta kóborlok. Nem telt el sok idő, épp csak annyi, hogy pártfogóm halálát kezdem kiheverni. Az aljas gyilkosokat azóta gyűlölöm, bár megjegyzem, jómagam sem járom mindig a becsületes utat. Zsoldosként tengetem napjaim, olykor kártyázom. Nincs helyem semerre sem, de ez egy csöppet sem zavar: tudom, hogy egyszer megtalálom a magam útját, a magam célját, addig pedig élem felhőtlen, ám kalandos életem…

 

ACsi • SilentVertigo 2007.12.08. 12:37

Örülünk ha ötleteitekkel támogatjátok a projectet és a karakteredről majd az yneves kollegák dönteni is fognak, viszont fel kell hívjam a figyelmedett, hogy ebben a topicban nem a SO-hoz gyüjtünk karakterekethanem a fórumon folyó rögtönzött szerepjáték résztveőit írjuk le.

 Tehát amíg nincs jobb megoldás kérlek az ilyeneket e-mailben küld el nekünk az info(@)silentvertigo(.)hu címre.

CloudXII 2007.12.08. 10:10
Helló mindenki..nos..szeretnék szerény karakterideálommal hozzájárulni a fejlesztéshez mert személy szerint ígéretesnek tartom :).

Zuel Khazal.

Egy kis falucskából indult a kisgyermek élete.Apja a falu legjobb harcosa volt, ezért fiát is ő tanította.A fiú eleinte nádszál átlagos gyerek volt.Szőke haja a szemébe lógott de kék szeme még ezen keresztül is látszott.Amikor a fiú 10. születésnapját ünnepelte apja tanítani kezdte.Már hamar bebizonyosodott, hogy ez a gyerek sokkal jobban bánik mind a karddal mind az íjjal többi kortársainál,sőt még a nála idősebbeket is lehagyta.17 éves korában a pestis az ő otthonát is elérte.Szeme láttára haltak meg barátai és családtagjai.Kivéve ő és a huga.Alig telt el pár év és a falut újjá építették.Ő és a huga lettek a falu vezérei.Egy ideig minden jól ment, a házak épültek az ország minden részéből érkeztek bevándorlók, ezért a falu újra megtelt.Ám egy ködös hajnalon egy boszrokány jelent meg Zuel háza előtt.Zuel ételt és italt adott neki, a boszorkány hálája jeléül ingyen jósolt neki.A jóslat így szólt:Hagyd el a falut amíg nem késő, a pestisnél sokkal szörnyűbb dolgok fognak történni, a föld legmélyebb bugyraiból jönnek....de a boszorkány mielőtt befejezhette volna valami furcsa ok miatt meghalt.Zuel megrémült.De este volt,nem tehetett semmit,gondolta majd másnap reggel átgondolja mit akart ezzel mondani a boszrokány.Amint felkelt megpillantotta a falára vérrel festett üzenetet.Feltehetően a jóslat vége volt:..a pokol legrémisztőbb szörnyei...lemészárolják az egész világot és kevesen vannak akik megállíthatják a rémségeket,köztük vagy te is.MENEKÜLJ!!!..Zuel elsápadt...majd hirtelen megremegett a föld alatta...Elkezdődött!!


Nos ennyi lenne...szeretném ha tudnátok ez az első ilyen karakter leírás féleségem szóval ne legyetek nagyon kritikusak :P...Jó olvasást és további jó fejlesztést kíván:
CloudXII
minidreschi 2007.11.04. 13:10
Tryvien (Trivien)
Egy paraszt családban születet elszánt ember. Még gyermek korábban az a szívfájdalma érte hogy egy bandita támadáson meghalt a fél családja. Úgy 20-25 körüli élet évében bár a bandita támadás után újra épült a falucska de ez neki nem volt elég s a családi medálára esküszöt hogy boszut áll a bandita csoporton. Egy este ellopot egy lovat és elvágtatot ki a faluból. A falu soha többé nem halot róla. Vándorként hajszolta a bandita vezért s látta utánuk a pusztitását. De Tryvien soha többé nem lesz a régi. (A befejezést még nem tudom :P )
Gabryel 2007.06.19. 08:04
Harcos, amióta csak feleszmélt. A legtávolabbi emléke egy kormos kandalló, melyben elbújt gyilkosai elől. Ha csak egy kicsit is idősebb, talán életben sem marad. Az emlékek immár elmosódottak, csak a feketeség jelenik meg előtte, ha rémálmok gyötrik. De a gyermek túlélte. No, nem saját erejéből. A vándorcigány családé az érdem, akik rátaláltak az ájult gyermekre és magukhoz vették. Kiért? Miért? Sosem derült ki, s most már titok is marad. Talán elmondják, ha egy másik létsíkon találkoznak majd… ha van olyan egyáltalán.Ros egész életét a bosszú határozta meg, s a legutolsó gyámolítója, nevelőanyja halála után már csak ez éltette. A városba ment, tanulni és fejlődni, jó akart lenni, sőt a legjobb, hogy dacos haraggal szembeszállhasson a sorssal. Bosszúja egyre csendesebb lett, ahogy barátainak száma gyarapodott. Már nem akart a legjobb lenni, csak egyszerűen élvezte a kihívásokat. Megtanulta, hogy nincs legjobb, mindenkinek lehet legyőzője. Megszokta a várost, beleszokott a klánba és végre úgy érezte, célba ért. A támadás, melyet a klán ellen a város öt legbefolyásosabb hatalmasságának seregei indítottak, úgy söpörte el nyugalmát és boldogságát, mint a nyári szél az út porát. A klán eltűnt a város lüktető életéből, nyoma sem marad. Néhányan túlélték, de sosem álltak többet talpra. Az egykori lovagklán tagjai nem tudtak, nem is akartak becstelenné, gőgössé, hatalmaskodóvá válni. S mert nem voltak képesek alkalmazkodni a világhoz, az élet szétszórta őket, nyomuk sem maradt. Ros újra magányossá és keserűvé vált. Hetekig siratta sorsát, s hátat fordítva a városnak, maga mögött hagyta macskaköves utcáit, szűk sikátorait, az arénát, ahol életének nagy részét töltötte, nyilvánosháznak csúfolt fogadóját, mindent, ami eddig betöltötte életét. Már a bosszú sem maradt.Újra állandó kísérője lett páncélja, jótékonyan védve testét a támadásoktól. Könnyű vért, melyet teste elbír, oldalán a kardja, kopott a sok használattól, de éle tökéletes állapotban van. Az övébe szúrva hosszútőre, s dobófegyverek csizmájában. Kezében számszeríja, hozzá a hátán a tegez.Fekete szeme bizalmatlanul nézi a világot. Barna haját, mely gyűrűgöndör fürtökben fogta keretbe fiatal arcát, összekötötte egy szalaggal. Tekintetében nyomott hagytak az elmúlt hónapok kínjai. Mint űzött vad, bujkálna mindenki elől. Alig 24, lelkében egy százéves fájdalmai. A szüntelen párbajoknak köszönhetően karcsú, könnyed mozgású, fizikai erejét gyorsasággal és ügyességgel ellensúlyozza.Fekete ing és fekete nadrág, a csizma szürke, de a portól, mi hozzátapad vándorútján. Nyugtalan lelke nem talál biztos pontra, tán nem is keresi már, hisz úgyis vége lenne egyszer. Kevés holmiját almásderes lova, Villámcsapás cipeli. Rosalia máról holnapra él, a múlt fájdalmai között.
oli314 2007.05.08. 06:47
Nos akkor én is leírom már a karakterem:  (Úgy látszik sokan születtünk "közel" egymáshoz :) )
Voren Nier:
Talán még 30éves sincs ez a hosszú sötétbarna köpenyt viselő férfi. Ahogy meglátod, először arcát próbálnád fürkészni, de nem láthatod, s mégis mintha magadon éreznéd tekintetét. Aztán mikor közelebb lép és hátralöki csuklyáját egy pillanatra farkasszemet nézel vele, szúrós tekintete végigpásztáz. Ránézésre mogorva alaknak gondolod. Voren-nek mutatkozik be, de mintha nem illene rá ez a név...csak egy érzés persze  amit hamar elhesegetsz, eztán végigméred magad is: Rövid fekete haja a szélrózsa minden irányában csapzottan áll, hajtincsei elől kissé összetapadva lógnak a homloka közepéig, hátrébb inkább lelapulva a csuklyának köszönhetően. Mélybarna szemei enyhén vágott gödörben pihennek, arca szőrtelen, nem fedi sem bajusz, sem szakál. Emberi szemmel nézve nem kifejezetten szép, ám csúnyának nem mondanád. Alkatát tekintve átlagos, 180cm-es magasságához kb. 70kiló társul, bőre egy árnyalatnyit kreolos.
Szétnyíló köpenye alatt viseltes nadrág és posztóing tűnik fel, vállán keresztbe vetve dagadó tarisznya lifeg, az oldalán a fegyvertokból talán egy tőr markolata látszik, pengéje erősen görbített, de ebből még nem ismered fel.  Derekán vastag öv, rajta megannyi fiola és dagadó szütyő - ám láthatóan nem pénzt tart bennük -, melyek sora eltűnik a háta mögött. Egy vékony madzagon pár szárított növény lóg még az övéről combja közepéig, és ahogy elhalad melletted - mintha csak fűszer boltban lennél-, megcsap a növények szaga... Áh, egy vajákos, merül fel benned rögtön, és miközben lassan távolodó alakja után pillantassz úgy érzed, mintha valami elkerülte volna a figyelmedet...
Gattuso 2007.05.05. 10:27
Üdv néktek!

Egy újabb karakterrel bővítem én is a már így is elég színes és terjedelmes palettát, aminek ígérem az aktívabb felén fogok tanyázni.
A kalandozó neve, aki hamarosan benyit a Döglött Macskába azon a bizonyos esős éjszakán,

 Decklan con Malqueen

  Első ránézésre a 20-as évei végén járható férfi, kreol bőrével és széles, fekete szakállal keretezett, arcával, tipikus dzsad.
 Ruházata, a köpeny alatt viselt kaftán és a fejét fedő turbán, is erre utal. Fegyverként oldalán egy rövid görbe kard fityeg, hátára pedig egy félhold alakú pajzsot erősített.
 Szabad harcosként járhatja vándorbotjával a Délvidéket, hisz alkar- és lábszárvédői bizonyosan a számos megvívott csatában koptatta el.
 A képet egyedül, még a homokdűnéken is szokatlan, sötét mandulavágású szemei törik meg és az ujján lévő pecsétgyűrűbe sem ibarai motívumokat véstek.
 Viszont érdeklődésedet akkor kelti fel igazán, amikor közös nyelvű szavaiból hiányzik az a jellemző sivatagbéli akcentus, fogalmazásmódja kiművelt főre utal.
 Talán érdemes lesz meghívni egy italra...
Nuke 2007.02.09. 06:24
Volggas Nogra (Ruflus fia) (születési hely:Ordan) egy teljesen átlagos tűzvarázsló életét élte, aki a Tűz Harcosai Rendhez csatlakozva, irányította Tiadlan hármas számú Főnix-csapatát. Ugyanis tudvalevő, hogy Ynev kontinensének minden egyes országában, ahol van Sogron vallásának székhelye, minden egyes templom mellé ki van rendelve egy-egy tíz főből álló Főnix alakulat, melyet egy tűzvarázsló irányít, az épület(ek) védelmének érdekében – indokolt esetben több is. Tiadlan kiemelt helyen van, hiszen közvetlen határa van Toronnal, és azon okból kifolyólag, hogy az Ordani külpolitika nyíltan támogat minden Toron-ellenes eseményt, tevékenységet, szükség van a Tiadlanhoz hasonló országokban biztosítani a védelmet, még kiegészítő hadsereggel megtoldva. Volggas a tiadlani hármas számú főnix alakulat megüresedett tűzvarázslói posztját kapta meg. Az egyik küldetés alatt megismerkedett egy különleges nővel Oenia Rirque-el. Nemcsak a szépsége, hanem különleges tudása is elképesztette, Volggas egész élete alatt soha nem hallott ehhez foghatóról. Egész életében a harcért, a kihívásokért élt, - ezért is lett egy Toron határ-menti alakulat vezetője – viszont számára teljesen új élmény volt ez, sohasem táplált érzéseket nő iránt. Később a zárkózott Ordani lélek megbarátkozott, és a barátságból szerelem lett a közös kalandok során. Érdekes mód, együtt lett dolguk a – békésnek kicsit sem nevezhető – Erionban.
Volggas az ott megüresedő Sogron szentély tűzvarázslójának posztját pályázta meg, míg Oenia-nak a Palotanegyed-beli könyvtárban lett hosszú távú dolga. Hamarosan megszületik első gyerekük, Vorgas. ő a szentélyben nőtt fel, Sogron kegyeltjeként, papnak tanulva. Lobbanékonyságát apjától örökölte. Amikor az ifjú Vorgas elindult Ordanba végigjárni a tűz útját, pár hónap elteltével már használnia kellett a Segélykérés fohászt, amivel apját akarta volna megidézni, de valami nem úgy történt ahogy kellett volna, ezért dolga végezte közben Volggas egy település közepén találta magát, éppen otthoni teendői végzése közben...

Gem_Kapocs 2006.12.26. 02:10

Naakkor már én is :D :

Egy barbár mindenhol feltűnő. Hát még ha ilyen. A közül két méter magas szerzet szakálla és haja ágyékkötőjét verdesi, alól két hatalmas kard hüvelye és markolata lóg ki. Szemei mérhetetlen időt és fáradtságot tükröznek. Arcát számolatlanul szántották fel az idő éles körmei, mély ráncokat hagyva mindenhol, ahol az egykor ifjú bőrhöz értek. Nem szabad azonban alábecsülni a keletiek szabadharcosát, teste pattanásig feszült, izmai szálasak. Jobb karját egész hosszában fekete hegek borítják, különös rajzolatokkal tarkítva tovább az amúgy is furcsa szerzetet. Combjait mindkét oldalt tarszinya verdesi, indulásakor biztosan dugig voltak élelemmel és egyéb ellátmánnyal, mostanra már csak 2-3 üveg szája kandikál ki a balról keresztbevetett bőralkalmatosságból. Ami furcsává teszi őket, azok a rongydarabok, amelyek mindegyik üveg szájából sárgán kandikálnak ki. A tarisznya alatt egy csatabárd feje sejlik, de ezt csak a fegyver hossazn felfelé törő markolata bizonyítja. A férfi lábait rongyos, régi bőrbocskor védi az út porától, ezen kívül csupán egyetlen ágyékkötőt visel. a bal oldalán lógó tarisznyából hirtelen egy a barbárhoz mérten apró egér dugja ki a fejét, majd kiugrik a tarisznyából, vidáman körbeugrálva a helyiséget.

 

Novellából van kivéve azért helyzetes, de majd megnézem a fogadót.

Warlord 2006.12.25. 08:42
Hejj! :P Csak szólnék hogy egyelőre nem tartozom semelyik istenhez sem... Még egyelőre csak megjelentem a történetben úgyhogy emberhez sem igazán... De az majd később elválik...:P:D
Nuke 2006.12.25. 08:04
más isten vallásait nem nézem le, sőt barátaim is vannak közülük... az más kérdés hogy Tharrt és Orwellát nem tekintem istennek, de még kutyának sem... :]
Ghery • SilentVertigo 2006.12.25. 08:00
OMG, Ranagol plz help:P Na majd Karrde elintéz titket:)
Nuke 2006.12.25. 02:26
Á egy piromániás! Heil Sogron!! :)
Warlord 2006.12.24. 11:02

Uhh bocs hogy 3. hozzászólás de akkora barom vagyok hogy elfelejtettem leírni a nevem...XD

Szóval nevem: Grommolik Ardimer 

Warlord 2006.12.24. 10:51

Ha netán felváltva fogom használni az "őrszellem" és a "főszellem" kifejezést akkor nem kell aggódni ugyanarra gondolok...:)

UI: Nem körülöttük-öt hanem körülötte-t akartam írni... 

Warlord 2006.12.24. 10:47

Karakterleírás:

Egy fiatal, talán 20as éveiben járó ember. Szellemidézőnek született. 100 évente ha születik ilyen. Fegyvere: csupán egy erős, quadránium acél ötvözet ökölfegyver, és egy medál ami a nyakában lóg. Mielőtt tudatosult volna benne a szellemidéző képesség, tudósnak készült, így sok érdekes dolog fellelhető utazóládájában. Mentális képességei is vannak, de ezek nagy erőfeszítést igényelnek (ergo ha valami nagyot varázsol  akkor szörnyen kimerül). Ruházata átlagos, fegyverein kívül átlagos embernek néz ki. Fő célja megszerezni mind a 3 főszellemet, ezek közül egyet sikerült megszereznie kalandozásai során. A másik kettőt csak tapasztalattal, tudással szerezheti meg, ha már elég erős lesz ahhoz, hogy elfogadják őt urukként. Ezért is hagyott fel tudósnak tanulásával, helyette inkább kalandornak csapott fel. Általában nyugodt, de ugyanakkor ha valaki nagyon kihúzza nála a gyufát, akkor borzasztóan ideges is tud lenni. Képes érzékelni a körülöttük levő élőlények auráját, és annak tulajdonságait, feltéve hogy az illetőnél magasabb értelmi síkon van. Kicsit piromániás, ráadásul tudós időszakából sikerült szereznie némi robbanóanyag előállításához kellő ismeretet. Hord is magánál mindig egy kis zsák puskaport. Fegyvere igazándiból csak közelharcra használható, távolra csak őrszelleme, vagy mentális képességei segítségével tud támadni.

Mint említettem célja a tudás, a tapasztalat, és ezzel a három főszellem megszerzése. 

Nuke 2006.12.10. 10:39

"Nevem Vorgas Nogra. Egy Ordani tűzvarázsló és egy Palotanegyedbeli könyvtáros-nő fiakén jöttem a világra, Erionban. Apám Volggas Nogra az Erioni Utazónegyed Sogron templomát volt hivatott vigyázni. Erről a helyről köztudott, hogy veszélyes, hisz Tharr kutyáit ha kiirtják, a maradék igénytelenül leköltözik a csatornákba, és ott folytatja kétszeres hévvel eddigi munkáját (emberi áldozatok, stb.). Ebből a szempontból megértem, hogy Apám miért pont ebbe a Sogron rendházba jött őrzőnek. Anyámat mindig is átlagős nőnek ismertem. Persze a pletykák hozzánk is eljutottak, amelyek annyira igazinak tűntek, hogy az ember el sem tudta dönteni, igazak-e vagy sem. Természetesen apám, ha tud mindenről, nem osztja meg soha velem. ő csak annyit mond: anyád a munkája miatt van távol, tudod ő nem egy átlagos nő. Persze ezt értsem a munkájára vagy valami másra?

Születésemkor, amikor kinyitottam először a szemem, nem apám arcát, vagy anyámat láttam meg először, hanem a mögöttük lobogó hatalmas máglyát. Ez megpecsételte az életem. Akkor derült ki rólam, hogy Sogron kegyeltje vagyok, amikor elvittek anyám munkahelyére körülbelül 3 éves koromban. Hagytak elkóborolni, hisz egy apa bármikor megérzi gyermeke személyes auráját, még ha az a kontinens másik oldalán is van. Ekkor történt valami. Mindig is szerettem a tüzeket, ezért sem kerített hatalmába a félelem, amikor megláttam az égő könyvtárat körülöttem. A tűz körbevett de én nem féltem, csak bámultam a táncoló lángokat. Nem is éreztem semmit. Aztán feltűnt egy alak a tűzben, elindult felém. Az arcát nem láttam, mert amint felvett, elájultam. Máig biztos vagyok benne, hogy apám volt az, de ő (szerintem) szerénységből ezt tagadja. Amint arra méltónak találtattam, elkezdtem papi tanulmányaimat, és Sogront szolgálni teljes szívemből."

 

Manndil • SilentVertigo 2006.09.14. 03:45

eh.. még jó h olvasgatom az írást a lószerszámokról.. rá kellett jönnöm hogy teljesen másnak hittem a martingált, mint ami.. persze rákerestem képeken, hogy lássam , az e amire gondolok, de a tévedésem abból nem esett le.. :P Persze ehhez az is hozz tartozik, hogy egy általam olvasott könyvben is helytelenül aklalmazták a jelentését...

az elf karakter biztosan nem fog ilyet használni, azért is írok ide.. a kis helyreigazítás nem árthat.. ^^'szügyelő, igen, ahogy látom az lesz az ami a nyerget a helyén tartja..  nem pedig az az eszköv, ami abban akadályozza a lovat, hogy a fejét felvesse..

tudom nem nagy dolog ez, de mégiscsak elf a karakterem és neki számítana ez is..

Manndil • SilentVertigo 2006.08.27. 07:45

Igencsak egzotikus a karakter, melyet már igen régóta szeretnék játszani, de sajnos végül az egyetemre menetel, és miegymás miatt, alkalom nem adódott rá.. :( Remélem nem hagytam ki semmit ^^

Álljon hát itt a karakterleírás:

Léptek puha nesze, s látod, egy aranyhajú elf lány áll máris melletted.

Ainalin a 80adik évében jár. Fajának mércéjével még mindig igencsak fiatal. Sok mindent megélt, s látott már, mégis van, amiben meglepően tapasztalatlan.
Fajához mérten is igencsak szép, az emberek nemigen kelhetnek versenyre vele, mégis a legendák idealizált  hősnőitől elmarad szépségben.Karcsú, kecses teste átlagos erőt rejt, emellett viszont gyorsasággal és ügyességgel is megáldotta a természet, melyet szívesen kihasznál, mikor hangszerét pengeti.
Hosszú haját félig kibontva, félig feltűzve viseli, ötvözve a szépséget és a praktikusságot, hisz e módon hosszú, aranyszín tincsei nem szállnak a szemébe.
Tekintete a tenger nyugalmát idézi, de miként a világos, kék szemek általában, hangulatváltozásaival együtt változtathatja színét...

Lábán puha bőrből készült, elf topán van, hátán könnyű,  erdő zöld köpeny, melynek csuklyája csak igen ritkán kerül a fejére. Halvány , zöldszín tunikát és barna nadrágot visel még.
 Felszerelése alapján könnyen nevezhetnéd harcosnak is. Oldalán tőr, és kard függ, míg hátán remek hosszúíj. De ha valóban így sejted nagyot tévedsz...

Elfendelben született, s már korai gyermekkorában nagy tehetséget mutatott a zene iránt. Egyetlen őt ismerő elfet sem lepett meg, mikor felbukkant egy vénséges vén, nagy tiszteletnek örvendő elf, otthonában, hogy tanítsa őt. Oren bevezette a Seyarinnal való játék tudományába, de ennél sokkal többet is tett... olyan misztikus dolgokat mutatott neki, amikről a legtöbb kalandor még csak nem is hallott...

A mester halála aztán véget vetett tanulmányainak, a hangszer készítésének titkát sem tudta meg, de hamarosan egy újabb alak érkezett...Menelor, egy jóval fiatalabb, ismeretlen férfi.. hamar meggyőzte a lány szüleit, s  tanítványává fogadta Ainalint. Elfendelben azonban nem taníthatta őt, hiszen nem fogadott el egyetlen istent, s kalahorát sem maga felett, így útra keltek... Számtalan mérföldet tettek meg, elkerülve a városokat, nagyobb utakat, mígnem megérkeztek a druidák elfeledett városába. Itt tanult meg újabb s újabb ismeretlen csodákat... Itt vált végleg eggyé a természettel olyannyira, amennyire még népe legtöbb tagja sem volt soha képes... s képes valóban beszélni az állatokkal, nem csupán a mozdulataikból, pillantásukból olvasni…

Nagy tudást birtokol hát, mégsem használja arra, hogy hatalmat, pénzt vagy bármi mást szerezzen,ezek számára mit sem érnek,  s ha lehet, a harcot is elkerüli, noha remekül bánik az oldalán lévő tőrrel, Nirtojecttel (Rövid kard hosszúságú fegyver két párhuzamos pengével, melyek ki vannak fenve mindkét oldalukon), s az íjjal is.

S vértet is visel, mely szépen megmunkált, rugalmas, kemény bőrből van, amelyeken egy sólyom feje díszeleg, nem véletlenül. Mágiáját alkalmazva képes ezt az alakot felvenni..

Druidaként sosem szegi meg adott szavát és halálig hűséges barátaihoz, mesteréhez. De ha valaki elárulja, azt addig üldözi, míg egyikük meg nem hal. Nem szívesen öl, de ha kell szemrebbenés nélkül, megteszi. Az áldozatot meg nem siratja, mindazonáltal mindig elmormol egy rövid imaszerűséget érte, nehogy rossz szellemek vegyék hatalmukba a halott testet.
 Mérgeket nem használ, még ha a druidák egy része , gyenge szerekkel preparálja is a fegyvereit. A különböző mágiaformákban azonban kiterjedt a tudása. Egy álombeli gyermeket keresve hagyta el szeretett erdeit,megszakítva a pergő évtizedek hagyományát, s lépett be a kőfallal határolt városba, hol oly idegen, mint egy cicomázott hercegecske a sűrűben.Keresi a gyermeket, kinek átadhatja misztikus tudása egy részét… Társa, egy fényes szőrű, intelligens  elf ló,Ithildin, ki megérti az elf szavakat, noha szólni maga nem tud.Nevét a homlokán lévő ezüstös foltról kapta: Csillaghold.Régóta kíséri már útján a lányt, s fajtájához hűen, mást nem enged a hátára.Más lovakhoz képest kecsesnek, s légiesnek tűnik, első pillantásra észrevenni köztük.Sörényébe tollak, s egyéb természetes ékek vannak fonva,gazdájához hasonlóan,  nyakára pedig, elf szokás szerint fel van festve, hogy éppen milyen ügyben jár lovasa.Ezt azonban csupán a hozzáértő elfek  tudják elolvasni.A lovon színes, fonott hackamore helyettesíti a kantárt, s a nyereg sem az emberbirodalmakban megszokott. Könnyű, színes takaró, melyet az állat hátához rögzítettek, szügyére a hackamore-hoz hasonló martingal rögzíti. Ez a furcsa alkotmány megfelel arra, hogy a ló vihesse Ainalin  csekély felszerelését,  és ritka hangszerét, a legendákból ismert Seyarint, mely hosszúkás testű, kecses, kilenchúrú lantfélének tűnik.Hangja az emberek számára nem is különbözik egy mesteri lantétól, az elfek érzékenyebb fülének azonban sokkal harmonikusabb és szebb. Ez a hangszer kevés vagyonának legértékesebb darabja. Ezen felül csupán néhányat birtokol a furcsa, fémtartalmú érmékből, hisz az erdőket járva nincs szüksége semmi többre, mint amit a természet ád neki. Az emberi gonoszságról nem sok mindent tud. Életét elhagyatott erdőkben töltötte, többnyire Ithildinnel, vagy mesterével, így naivnak és sebezhetőnek tűnik, ha  elhagyja a vadont, s ezáltal tényleges koránál sokkal fiatalabbnak is.Az ismeretlenekről is általában jót feltételez, s ez komoly hiba lehet a kegyetlen világban.Hiába azonban ez a tapasztalatlanság, egyáltalán nem ostoba, s könnyen észreveszi, ha valaki át akarja verni.

 

Matematicha 2006.08.02. 09:17

Íme egy kis ízelítő Flamme O'Styg-ről életem eddigi lejobban megkreált karakteréről, kiről már talán elég sokan hallottak, még ha nem is tudják a teljes történetet:

 

Megjelenés:


Egy átlagosnak tűnő félelf, kit magad előtt látsz. Csupán kicsivel magasabb a hozzá hasonló kis teremtményektől, épphogy súrolja a 170 centi alsó határát. A fajára a hosszú(állig érő) haja mögül elölibbenő hegyes fülekből utalsz, és persze az orra alatt serkenő pehelyszakállból, mely jellegzetesen nem jelenik meg a tisztavérű elfeknél. Embereknél a huszadéves fiatalok közé sorolnád, mivel viszont félvér a korára nem mersz tippelni. Karakteres arcvonások, csillogó smaragdzöld szemek. Most kezet nyújt és üdvözöl. A hangja határozott. Valahogy érezni hogy nem egyedül szokott ücsörögni a szobájába, hanem társasággal él. Vajon miért van itt egyedül? Merül fel benned a kérdés, miközben a kesztyűs kezek határazottan ráfonódnak a karodra. Hellyel kínál és te el is fogadod. Hosszú bőrkabát van rajta, alatta valamiféle kiseb bőrpáncélt vélsz felfedezni. Oldalán egy-egy kard szimbolizálja, hogy valószínűleg nem írás-olvasásból keresi a kenyerét. Kalandozó, igen. A nyakadat mernéd rá tenni. Ám ekkor egy furcsa dolog üti meg a figyelmed. Egy medalion, a félelf nyakában. Valahol már láttad ezt a jelet, valamelyik istené lehet, melynek neve azomban most nem jut az eszedbe. Bemutatkozik, a neve Flamme O'Styg. Érdekes, hogy manapság már a lángokról is neveznek el embereket. A lángok! Kossath a Lángok Ura. Neki a szimbóluma a csuklyáját feszítő kobra. Tehát Flammeo már egy istennek az elkötelezett híve. Egyre jobban kelti fel a figyelmedet ez az ifjú. Úgy gondolod, elméd segítségével belenézel a múltjába. Egy templomot látszmegannyi könyvvel. A kupacok közepén ez a félelf ül és tanulmányozza bőszen az ősi írásokat. Az asztalon két kard hever. Gyönyörű fegyverek, a markolatán egy sárkányfej tátja szörnyű sikoltásra a száját, s a penge oly fekete, mint az éjszaka. Oldalán narancsszín rúnák villannak fel olykor-olykor, ha a gazdája hozzájuk ér. Az egész koncepciőt csupán a penge közepén tátongó lyuk rontja el. "Miért kutakodsz a fejemben?"-hallod ismét azt a határozott hangot. Riadtan térsz vissza a Fátyolon túli világból. Flamm feje a karjain pihen, száján egy kedves mosoly jelenik meg. Időközben az egyik felszolgáló imp már elétek rakott egy-egy pohár bort. Közönséges kalandor nem érthet az emle nyelvén! Háborodsz fel, mégha ebből a társaságod nem is lát semmit. Magadban fellapozod a régen olvasott könyveket, hogy mely kasztok képviselői képesek uralni az elméjüket. Megrőkönyödve veszed tudomásul, hogy csupán a varázslók, a lovagok és a papok. Legalábbis többre nem emlékszel. Akkor minden bizonnyal ez az ifjú egy lovag. De akkor miért nincs rajta nehézvért és egy hatalmas pallos? Paplovag? Ezen nem igazán szeretnél most filozofálni. Az élet már megtanított arra, hogy nem szabad túl sok mindent megtudni, egy-egy emberről. Ez a férfi pedig pont egy ilyen embernek látszik. Most inkább hagyod hogy ő beszéljen. Elvégre ő akarta ezt a találkozót...


Előtröténet:


Az ember sokféle világba születhet. Egyesek akár egy jólmenő nemesi család sarjaként, mások csupán a sikátorba, sikolyok közepette egy koldus méhéből, hogy folytassák őseik semmis életét. Vannak városok, melyekben iknább az első, némelyekben sokkal inkább a második a gyakoribb. Persze a hierarchiai háromszög két véglete között is található egy egészséges középút. Lehetsz akár kereskedő, akár halász, esetleg egy katona. Kinek mit szán Sogron, a Sors Vezére. Azt mondják a hívői, hogy ha ő úgy itél, hogy te egy koldús vagy, s maradsz, akkor az úgy is lesz. Ám nem kőszívű ez az Isten sem. Mint ahogy egy lángot is el-el lehet mozdítani a szokásos irányától. Ha a Lángok Ura elég nemesnek, s életed útját végignézve jogosnak talál, könnyen lehet a ranglétrán egyre feljebb jutni. Talán így volt ez Stam O'Styg-gel is. Ki Toron város porfészkéből, egy idő után már egy nagymenő Fejvadászklán fejévé nőtte ki magát. Valószínűleg ezért nevezte magukat, a csoport tagjait Fekete Rózsáknak. Ha a Tűz forrófejű istene nem kiséri végig útján, nem lenne most az, ami. Sogron ezért az óriási vallási egységért egy hatalmas adományt adott ennek a szervezetnek. Két kardot. Két míves pengét, melynek oldalán narancsszín rúnák dicsőítették a hordozóját, s kreálták sorsát. A karok közepén egy-egy rés volt, melyekbe a rúnák nyelvén értők szerint két kristály illik bele. Stam életének második felét teljes egészében ennek a két kőnek felkutatása tette ki. Kisebb-nagyobb sikerrel. Érezni lehetett, hogy világa alkonyáig nem lesz képes végrehajtani az isteni küldetés neki szánt részét. Talán ezért, s egyesek szerint talán mégis az igaz szerelem hatására nemzett gyereket egy elf asszonynak. Ám ezzel csak saját bukását hozta előrébb. A klánon belül szigorú szabályok uralkodtak. Amibe többek között Sogron enyhe rasszizmusa is bele volt építve. Stam-et a saját szabályai kényszerítették száműzetésbe. Azonban nem is lett volna igazi O'Styg, ha nem "hozott volna magával" némi suvenir-t. Melyek történetesen az áldott kardok voltak. A száműzetésből szépen lassan hajtóvadászat lett. A félvér gyerek 7éves koráig mondhatott magának boldog gyerekkori éveket. Aznap éjjel a klán tagjai rátaláltak a bujdosó családra, s kegyetlenül meggyilkolták apát, anyát egyaránt. Csupán a kis Flamm élte túl az estét, hála az apja vészhelyzet esetére kiépített katakombáknak. A Szervezet tagja csak nem érték el céljukat, hisz a kardokat és a fattyú kölyköt sem sikerült megtalálniuk. A hajnali fényben egy srác sírva temette el szüleit és fogadott bosszút a csoport ellen. Karjaiban azt a két nemesi pengét tartotta, mely megpecsételte sorsát,s innettől fogva testvéreként kísérje útjain. A végzet apáról fiúra szállt, s megkezdődött Flammeo életének legrosszabb időszaka...

Hősünk 8-tól 20 éves koráig egy testőrgárdánál szolgált. Kitanulta a fegyverforgatás ismereteit, s a tőrök célzott dobását is. Nagy fantáziát találtak a fiúban, hisz apja erejét, s anyja kecses mozgását is örökölte. Ez adta megjelenéséek a légiesen mozgó könyörtelen gyilkos képét. Tudta viszont, hogy nem maradhat itt, még ha sikeres karriert is szerezhetne magának. Kényszerítették az álmai, melyek azóta kisértették, mióta szüleit elvesztette. Látomásaiban egy temetőben járt. Fagyos szél fújt, s minenhol a halálnak bódító illatát lehetett érezni. Körötte démoni alakok repkedtek, valami oknál fogva viszont nem bántották. Kezeiben a Kossathita kardok voltak, s a rúnák még fényesebben villantak, mint általában. A temetőbe egyetlen macskaköves út volt kirakva, melynek végén egy Kobrát ábrázoló szobor feszített. Szemeiben két vöröslő kristállyal. Azonnal fölismerte a leginkább a rombuszra hasonlító formákat. Futni kezdett és szíve hevesen verte a harci ritmust. Pár másodperc alatt odaért és elkezdte feszegetni a kristályokat. Százszázalékig biztos volt benne, hogy ezek azok a kövek melyek a kardjaiba illenek. A kobra szeme könnyen engedett, s Flamm nem csalódott magában. Végre megtalálta, mit évek óta keresett. A kardokat végre kipótolták, s a félelf fejét elborították a lángok. Vöröslő fények, enyhe kín, a végén viszont felemelő boldogság. Majd az álomnak vége szakadt. Szinte minden este izzadt homlokkal ébredt fel. Egy idő után már nem is az álombeli fájdalom, hanem a képek ismétlődése okozta neki az álmatlan éjszakákat. Az a tudat, hogy addig nem lesz vége, míg meg nem leli a kristályokat. Mihelyst elérte azt a kort, hogy ebben a zord világban egyedül is képes legyen boldogulni, némi honoráriummal és baráti bíztatással útnak indult, hogy a Tűzkobra kérésének eleget tegyen. Még ha ilyenkor nem is tudta, hogy ez egy Isteni küldetés. Olyan mint vallás nem létezett számára, hisz az apjával eltöltött évek nem neveltek belőle vallásos Sogronitát. Kalandozásai során meg tudott pár dolgot, melyek között az is szerepelt, hogy ahhoz, hogy sikerüljön, fel kellett venni ezt a fajta vallást. Ordanban töltött évek során Sogron főpapjai eksztázisba estek a kardok láttán, s bőszen támogatták a fiú kutatásait. S, bár a rendbe belépni elf fattynak nem lehetett, Flammal kivételt tettek. Kitanulta az emle művészetét, s Sogronita paplovagot, Főnixet csináltak belőle. Szomorúan vették tudomásul, hogy itt nem állhat meg, keresését folytatnia kell. 20 év. Egy ember csontjait törve csapna az asztalra az elvesztegetett idő hallatán, de Flamm más. Kimondottan élvezte a kutatás minden mozzanatát. Most, 65 évesen, elf szemmel fiatalon emberi szemmel már öregedő állapotban, rengeteg tapasztalattal a háta mögött, útnak indul. Nem lehet tudni, merre veti majd Sorsa, s meddig fogja ezen világ poros útjait taposni. De ő, egyre nagyobb kedvel, s egyre nagyobb bizonyossággal fogja ezt tenni. Hisz a feladata végére ért. Elérkezett az utolsó állomáshoz. Szemei előtt mindig a sogronita szólás lebeg, melyet a felavatásán mondtak neki: "Nem számít mekkora a feladat, az a lényeg, hogy legyen benned erő a végrehajtásához." Ezt még magában kiegészítette. "Még ha ezzel mások életét is kell megrövidíteni..."

 

Kevelotap 2006.07.31. 09:44

Egyik kedvenc karakterem eredeti nevén Zakariash ter Hemptel, de messzeföldön Ynev világában ezer arccal mutatkozik be, mint Batagor a fényűző vagy Omar a felejthetetlen, de volt már Trigenor és Martelis, ám a róla keringő mondák otthonában mind "Az Elfenderi leánykának" mondják néha lányos viselkedése miatt. Kinézetét tekintve szinte átlagos félelfnek mondható, ám arcának gyengéd vonásai inkább egy lány finom arcvonalait idézi. Talán a két jellemző férfias dolog, ami megmutatja Zakariash igazi nemét a markáns, erőteljes fellépése, mely a női szíveket meglágyítani, a férfi karaktereket támadásra készteti. (Bár ez utóbbi inkább nagy szájának köszönhető). A másik jellemzője az az apró 12 öltéses heg a jobb oldalán, melyet a zintolai kocsmában (egy Shadon melletti kis falu) szerzett, amikoris a szerencsétlen véletlenek egybeesését követően túl nagy mértékű ivászat után elbotlott saját palástjában és magával söpörve a környező asztalokat egy a földön fekvő csizmára esett, aminek volt egy titkos zsebe, melyben egy tőr laplt. Így esett, hogy mindenki úgy tudja, hogy egy hatalmas, háromfejű sárkánnyal harcolt és az az egyik történet szerint megkarmolta, a másik szerint megharapta. De ezt bízzuk a szájhagyományra már... 

Ez a fiatalember kis-félelf korában Elfendel vidékein nőtt fel egy kis elhagyatott házban. Szerette reggelente a madarak csicsergését, a nyugodt, olykor háborgó természetet, ám veleszületett nyughatatlansága miatt nem bírt megmaradni honában és nekivágott Ynev lankáinak, pusztáinak, sivatagainak és hegyeinek. Rengeteg helyet bejárt, ám mégsem találta helyét nagyravágyása és önzősége miatt. Nem maradt fél évnél tovább sehol... 

Öltözetét tekintve nemes jellemű és származású úriembernek néz ki, ám nincs egy garasa sem. Örökölt még mielőtt elindult volna hazájából, ám minden vagyonát elherdálta fellengzőssége és néhai képmutatása miatt... Vagyonának utolsó fillérjei egy csaló martalékává váltak, így földönfutó lett, de valahogy mindig kimászik a slamasztikából leleményességének, kitűnő üzleti érzékének és  megjelenésének, csábításának köszönhetően, amivel megszédíti az asszonynépet.

Nem ért igazán sokmindenhez csak a gyors pénzcsináláshoz és annak méggyorsabb elveréséhez, de tanulva az elmúlt éveiből a helyes útra tért. Megkereste Vastalpú Geraldot (nagyapja nemes cimboráját), aki megtanítja neki a Haonwell alatti síkság tavának közepén álló házában a varázslat rejtelmeit, azoknak használatát. Még most is ott van és tanul, mert okult az életéből.

Egyetlen dolga maradt meg a régi életéből, mégpedig vadászgörénye: Suisette, akivel játszik, vadászik és jól érzi magát. Illetve kabaláját is eme kicsiny állatka testesíti meg.

Schenky 2006.07.27. 14:15

Boron con Gira (de mindenkinek csak Schenky néven mutatkozik be és nagyon mogorva lesz, ha valódi nevét firtatják)

    Ilanori születésű, körülbelül 1 láb 8 arasz magas, 75-80 font súlyú, 36 éves férfi. Hátközépig érő sötétbarna haját rendszerint egy bőrszíjjal lófarokba fogja, arca vonalait sűrű szakáll és bajussz takarja, ami elég marcona külsőt kölcsönöz neki.

    Elmaradhatatlan társa lova, Ila, egy anúriai kanca. Harcmodorára a gyorsaság, kitérés, cselezés jellemző, ezért páncélt, sisakot nem hord, csak egy erős bőrmellény védi. Kedvenc fegyverei egy saját készítésű, fura alakú (visszacsapó) íj, valamint egy egyszerű, kopott markolatú, ám annál élesebb egykezes kard (ez utóbbit egyik kalandja során szerezte, és mivel feltűnt, hogy nics rajta csorba és sosem kell megfenni, megtartotta). Tegezébe nem tesz mérgezett nyílvesszőt, de 20 lából bármikor ellensége szeme közé lő íjával. Az övében mindig ott van egy 3 araszos ívelt pengéjű kés/tőr, amit a karddal együtt hatékonyan használ kétkezes harcban. A sok vadonban töltött év alatt kifejlődött az ébersége, így majdnem lehetetlen meglepni, és bár mágiával sohasem foglalkozott, megérzései túl gyakran szoktak valóra válni.

    Ilanor délükeleti részén született, ahol békében és gondtalanságban élt egészen tizenhat éves koráig, orkokat és boszorkánymestereket csak az öregek meséiből ismerve, akik még részt vettek a zászlóháborúban. Egy nap, amikor nagyapjával a vásárból tértek haza, a házakat földig rombolva, testvéreit, szüleit, jövedőbelijét, az egész falut lemészárolva találták. Forró fejjel, nagyapját hátrahagyva a nyomok után vetette magát, és két nap szüntelen vágta után beérte a tengerparton a gyilkosokat üldöző csapatot - illetve ami maradt belőlük. Egy haldoklótól még annyit megtudott, hogy a támadók Gro-Ugon-i söpredék voltak, néhány boszorkánymester vezetésével. Bosszút esküdve tért vissza nagyapjához, akinek sikerült meggyőznie, hogy ahhoz, hogy azt be is teljesítse, először is nagyon jó harcos kell váljon belőle. Mint minden ilanori, lóhoz, kardhoz, íjhoz, dárdához már serdülőkora ellenőre jól értett. Nagyapja egészen haláláig tanítgatta, és bíztatta, hogy halgasson megérzéseire is hallgasson, ne csak a kardjában bízzon. Nagyapja halála után egy jó ideig Ilanorban csavargott, és minden alkalmat megragadott a harcra (akár vérre, akár kedvtelésből) és a tanulásra. Elkeveredett Dorianba is, ahol megismerte a városi életet, és megtanulta a közös nyelvet. Azonban bosszúja hajtotta, és 22 éves, pár kósza nyom alapján nekiállt megkeresni családja gyilkosait. Éveken keresztül kereste a már kihűlt nyomokat, és a boszorkánymestereket sorra megtalálta és levadászta - az orkokat pedig... ott írtotta, ahol találkozott velük. Ám hiába sikerült bosszúját beteljesítenie, egy cseppnyivel sem érezte magát jobban tőle. Hazájába nem akart visszatérni, mert ott minden a régi emlékeket idézte, ezért tovább barangolt a világban, és miközben eljutott Erionig, fölvette a Schenky nevet. Karavánkíséretből, testőrködésből tartotta el magát, de ha az ügy tetszett neki, akkor beállt bérelt fegyveresnek, és elég sokszor önkéntes bosszúállónak is (ha kegyetlenkedéseket látott). Bár párszor majdnem ott maradt, munkáját mindig hiánytalanul elvégezte és sohasem adta fel a harcot. Erionban hallott először a dúlásról, az amundokról, és mivel a népéből nem sokan jártak még a Sheraltól délre, valamint arrafele épp elég küzdelemre nyílott kilátás, karavánokat kísérve jutott el egészen Hatváros vidékéig.

niro 2006.07.24. 13:08

Conrad, Hat város vándora

Conrad egy mindig vidámnak tűnő férfi. Hogy mit akar, s mi a célja, arról sokat beszél, csak az a baj, hogy mindig mást ad elő. Hol elveszett gyermek, aki bolyong a világban szüleit keresve, hol árva, akit az utca farkastörvényei neveltek, hol pedig egy király leszármazottja, egy unatkozó herceg, aki kalandokkal próbálja feldobni mindennapjait. Céljai éppen ezért homályosak a kérdező számára. Arcán mindig huncut mosoly látszik, s bár nem fiatal - ránézésre olyan 30-35 éves lehet - még mindig jóképű, sőt valószínűleg a nők bomlanak utána. Fegyvert látszólag nem visel, csak piperkőc ruhája, az ami feltűnő.

Kinézetét tekintve egy átlagos testalkatú, de kidolgozott izomzatú, összehangolt mozgású férfi. Nagyjából olyan 180 cm magas lehet, s ehhez olyan 80-85 kg testsúly társulhat. Arca mindig ápolt, rövid bajuszt és apró kecskeszakállat viel, haja félhosszú és barna színű. Szemei zöldek. Ruházata halványkék zsabós ingből, barna bőr mellényből, egy hímzett fekete nadrágból, egy cserzett bőr csizmából, egy derékra tekert vörös selyemövből és egy tollas kalapból áll. Fegyvert nem visel. Utazáskor ruházatát egy viaszosvászonból készült köpeny és egy hátizsák egészíti ki.

Viselkedését tekintve barátságos, béketűrő ember lehet, legalábbis úgy tűnik, hogy nem sok dolog izgatja az életben, vagy idegesíti fel.

Enriquel 2006.07.06. 01:20

Enriquel got Draquon kiegészítés, néhány morzsa az itteni célokról:

 A bigott ranagolitát keresi, Ascont (csak hogy Karrdenak könnyebb legyen :)). Tulajdonképpen pusztán egyvalami kell neki. Egy tartományi utazólevél Gorvikban. Mivel Ascon elég nagyhatalmú, s hataloméhsége a köpönyegforgatás erényét feltételezi, több úr szolgálatában áll egyszerre - amiről persze az ellenlábasok mit sem sejtenek. Kapcsolatai lévén tett szert a tartományi utazólevélre, ami kérdések nélküli áthaladást biztosít a határokon keresztül Gorvikon belül. Mivel Enriquelnek gorvikban lenne nem hivatalos dolga, nagyon nagy szüksége lenne erre a holmira... bármi áron. Hogy miért pont Ascon? Mmert ő ismeretlen okokból időnként elhagyja Gorvikot - talán üzlet - s a tartományon kívül sokkal "biztonságosabban" hozzá lehet férni.

 Remélem ennyi megteszi.

Ghery • SilentVertigo 2006.07.06. 01:09

Ork leírás 2. fejezet
(Karrade kedvéért, a játékosok és nem a karakterek figyelmébe)

Warg mindig is érezte, hogy különb a többi orknál. Mint az egyesek számára ismert, az orkok genetikailag - genetika, Yneven:P - negyedrészben farkasok. Warg esetében az arány legalább 3/8. ő nem tudja, de valójában Hurag Dhaur egyenesági leszármazottja, a hérosz által figyelemmel kísért egyén. Nem a kegyeltje, csak követi a sorsát, hátha eljut a Párbajig. Warg a hérosszáválás másik útját követi, az egyik szent csatabárdot, egy graer dwaghult keres. Ezek 15 évig készülnek, meteorcélból, démonvérben edzve, egész Yneven jó ha 50 ilyen létezik. Egy tisztavérű ork ezzel a birtokában már majdhogynem megállíthatatlan erő. Értelemszerűen Warg így akar a többi hérosz nyomába lépni.

A gorviki, akit keres az utolsó láncszem három év kemény munkájával összeállt kirakósában. Lehet, hogy ő birtokolja, lehet, hogy tudja a pontos helyét az egyiknek. A gorviki egy bigott ranagolita, nem mellesleg egy rendkívül hataloméhes BM, aki már valahol félúton jár az emberi és a démoni lét között. Ebben nagy szerepe volt az 50 küzdelmekkel teli évnek, mialatt rálelt egy graer dwaghulra. Démoni energiáit jelenlegi testébe nyelte, megsemmisítve a bárd lényegét. Tudja, hogy Warg keresi és azt is, miféle szerzet. Szándékai szerint, ha szembekerül vele előbb alaposan áttanulmányozza mielőtt a Kosfejes Úrnak ajándékozná. Mert ő sejt valamit amit senki más nem tudhat...
(na remélem elég lesz, pár poént megtartottam, ha nem baj;))

Enriquel 2006.07.03. 04:03

Karakter Neve: Enriquel got Draquon.

Bár délen született - amiről árulkodik kreolos bőrszíne,  s mandulavágású szemei - mégis északról érkező hajóról szállt partra, az idősödő férfiú. Egykor fekete szín haját, lassanként felváltja az ősz szín, de mégsem próbálja palástolni az eltelt éveket. Nyilt tekintete késként váj, a belépillantó lélektükrökbe, átható erejük elől nincs menekvés. A közel két méter magas férfi, még most sem hagyta el magát, bár öltözete nemest idéz, cseppet sem hasonlít a kényes, testesedő nagyurakra. Lénye magabiztosságot és nyugalmat sugároz - ki tudja, talán csak látszat. Öltözete jellemző színei a fekete és a bíbor. (A többit a játékban :))

Karrde • SilentVertigo 2006.07.01. 14:25
A karakter neve: Sonor Wylkass A Déli Államszövetség területén született a jelentéktelen falvak egyikében. Ellentétben szüleivel, ő nem volt megelégedve a földművesi lét szűkös jövedelmével. Felcseperedett, s a lehetőségekhez képest jóképű fiatalember lett belőle. Egy napon a falun áthaladó garambonciás karavánhoz csatlakozva elhagyta szülőföldjét, s színészként folytatta tovább életét. Sok helyre eljutott és sokmindent tapasztalt. Fiatal és bohó volt, kitanulta a színészet mesterségét, a nők kedvence lett. Egy nap azonban egy borgőzös éjszaka után rossz ágyban ébredt. Hatalmas hibát vétett, mikor a helyi úr asszonyát szemelte ki. Soha nem került elő abból a városból, társai soha nem látták viszont. Évek múlva tűnt fel csak újra, de már nem a régi önmaga volt. Arca idézte ugyan fiatalabb énjét, de kortalannak tűnt, csak a szemei sarkában látható ráncok árulkodtak valódi koráról. Szemei fakószürkék lettek, mint ahogy egyenes haja is, amelyet hosszúra növesztett. Öltözködése egyszerű, mégis távolságtartást követelő. A sötét színeket kedveli (fekete, sötétszürke), általában zárt ruházatban látható. Ruházatához hozzátartozik a hosszú köpeny, amelyen csuklya is található. Öltözetének szerves része a faragott embermagasságú bot is. Közelebbről megnézve különös írásjelek vannak rajta, nemcsak egyszerű faragványok. Magassága kb. 180 cm, súlya 75 kg körül lehet. Hat Város területén kutat kyr eredetű tárgyak (főleg varázstárgyak) után. Folyékonyan beszél sok nyelvet, köztük a hatvárosi kyrek által használt lyronais nyelvet is. Modora kiszámíthatatlan, színész múltjából adódóan szinte bármit képes eljátszani. Hirtelen haragú, néha képes a legkisebb dolgon is felbosszantani magát és elhamarkodottan cselekedni.
Pöcök 2006.07.01. 14:11
Karakterem neve: Findalas (férfi, íjász) Magasságát tekintve az átlag embernél magasabb számokban kifejezve 185cm. Súlya ránézésre 90 kg de mivel nem ember, hanem Elf, ez a 90 kg valójában 30. Hosszú Ezüst szőke haja vállánál egy kicsit tovább ér, ezért a fülei nem látszanak ki alóla. Nehogy a égszínkék szemébe lógjon, mikor céloz, pánttal meg van kötve a homlokánál. Smaragdzöld köpenye és inge van, amihez társul barna nadrágja és fekete csizmája. Hátán egy csodálatos Elf íj található a hozzá tartozó tegezzel együtt, ami tele van vesszóvel. Valamint övében a hátánál egy Levéltőr található. Gyenge fizikális erejét magas gyorsasága és ügyessége kompenzálja. Emberi mértékben szépsége párját ritkító. Előtörténete: Kalandozásait 1 éve kezdte Elfendélből. Azért vágott neki a világnak, hogy megtalálja anyja gyilkosait. Negyed éve nyomukra akadt, és követi azt. Sajnálatos módon mindig meg kell szakítania keresésüket, mivel üldözik. Üldözői azon vannak, hogy megöljék vagy eltérítsék a nyomoktól. (Kevés alvással is beéri, és pár pszi diszciplinát is ismer.) A természetet imádja és csodálja. Az életet minden esetben szem előtt tartja. A gyilkolás ezen okból kifolyólag távol áll tőle.
kicsy • SilentVertigo 2006.07.01. 12:09

Amadil:
Nő, ember, íjász
Közepes termetű, nem túl magas. Haja hosszú sötétbarna. Arca tiszta és ápolt, ha a körülmények ezt lehetővé teszik. Különös ismertető jele nincs. 

Felszerelése tipikus kalandozó felszerelés,semmi különleges. Fegyverzete egy hosszú, egyszerű íjból, a hozzá tartozó tegezből, illetve egy faragott tőrből áll, melyet csizmájában hord. 

Határozott, kimért, erős jellem, sokat tapasztalt kalandozó.

Ghery • SilentVertigo 2006.07.01. 10:03
Nos az itt következő információkkal - hála a szerepjátéknak - nem vagytok teljes mértékben tisztában. A karakterem neve: Warg. Származását tekintve északi ork, a Vas fiai törzsből. Harcos nemzettségből származik, hegyivadásznként tengeti napjait. Külsőre még orknak is fura. Kb. 170 cm magas, úgy 75-80 kg. Szikár testalkatú, külseje nem igazán mutatja valós erejét, de látható, hogy élnek nála erősebb emberek is. Ami igazán furává teszi, az a tény, hogy hosszú fekete, raszta jellegű haja van, ami e gerince mentén folytatódik. Arcán medvekarmolás nyomai láthatóak. Karjain, lábain egyéb karmolál és harapás nyomai találhatók, valamint néhány komolyabb vágás és nyílvessző hege. Nem túl civilizált, viszolyog az emberektől és kultúrájuktól, emberi nyelvekből csak a pyarrt és az ervet beszéli - úgy ahogy. Pillanatnyilag 20 éves, 3 éve kalandozik. Célja, hogy megtalálja az egyik graher dwaghult. A nyomok ide vezettek. 2 évébe telt amíg gyalogszerrel leért a Hat Városhoz. Nem túl társas lény és nem szívbajos, ha netán ölni kell. A vadonban remekül elboldogul.
1
solarah online
creative commons license

silentvertigo  |  design:  kicsy  |  zene:  spectral analysis  |  rajz:  tikos péter

Ahol azt másképp nem jellezzük, ott az oldalon található minden írás, kép, zene és egyéb tartalom a Creative Commons "Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensze szerint érhető el. Az oldalon megjelenő hozzászólások szerzőik tulajdonát képezik, azokért az oldal szerkesztője felelősséget nem vállal.
Firefox Játékfejlesztés.hu PHP MySQL

Fatal error: Call to undefined function session_unregister() in /home/yscik/silentvertigo.hu/solarah/mods/out.php on line 14