Zene ki/bekapcsolása
solarah online
A játék
A világról
Fejlesztés
Galeria
A csapat
Novellák
Fórum
GY.I.K.
Kapcsolat
Partnereink
Játék
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12
Paramir 2010.01.19. 15:37
*** Enri és társai tétován merednek maguk elég.Kérdően egymásra pillantanak.A magas,vastag falak és a marcona őrök könnyű szerrel elzárhatják a menekülés minden nemű lehetőségét.-Ha valami rosszul sülne el,akkor rövid úton rács mögé vághatnak minket...vagy rosszabb.- Töprengett Enriquel majd intve társainak követték a díszes társaságot.
A kis csoport a katonák barakkjain keresztül haladt a herceg rezidenciája felé.
-A herceg kastélyában békeidőben is talpig fegyverben vannak az őrök.A hercegnek talán félnivalója lenne?-Állapította meg Voren,most a kevésbé ismert aggodalmas arckifejezéssel az arcán.
Wargot rendkívül bosszantotta a tarkójára szegeződő szúros tekintetek.
Ezt halk morgással adta a katonák tudtára,akik erre aggodalmasan a markolatra csúsztatták kezüket.Persze csak elővigyázatosságból,hisz minden valamire való harcos hallott az orkok heves természetéről és persze erejükről.
Így érték el végül a kastélyt.Feszéjezve a rengetek fegyveres láttá.
Mikor elérték a herceg lakhelyét,a csoport vezetője váltott egy rövid beszélgetést a kapőrrel,majd mikor kitárult a kapu ismét elindult.
A herceg a trónján ült és élvezte hatalmát egy fürt szőlőt szemezgetve.
Amint meghallotta a saruk csoszogását felnézett a tálból és gúnyos mosolyt varázsolt csupasz arcára majd végigpásztázta a társaságot.Becsmérlően megakadt a szeme az orkon,aki éppen égett sebeit "nyalogatt",elkerülve bármiféle kontaktust.
- Elmehetnek - vetedde oda a cselédeknek - Úgy hallottam,bajkeverők vagyunk,nemde? -
kérdezte,ugyanazzal a gúnyos arckifejezéssel.
- Felség,világunk csak egyszerű véletlenek sokasága,ez is csak merő véletlen. -
Raginal herceg szemmel láthatóan nem az eszéről híres,tűnt fel Enriquelnek.
- Khm - vonta meg szemöldökét - ,akkor az ork sebéről már nem is kérdezek semmit. - Warg időközben elbóbiskolt,feltűnöen megviselte szervezetét a sok sérülés amit a minap szerzett,ám most csak értetlenól pislogott. - Nem is ez a fő ok amiért hivattalak,Enriquel. - folytatta - Fülembe jutott vállalkozásod híre. - várt míg Enri szeme elkerekedik. -
Szükségem volna valamire.Egy bizonyos iratra,ami annál a személynél van akit te olyan hevesen hajtasz.
- De Felség,nem tudom miről beszél. - törekedett ellent mondani Enriquel,ami egy nemessel szemben nem volt éppen egyszerű. - Azért,hogy biztosítsam az irat megérkezését el küldöm veled az egyik emberem. REGAN!-
Egy férfi rohant be a terembe,de nem a megszokott vörös öltözékben.
A többi emberétől eltérően ez az alak nem volt erős páncélban sem átlagon felüli kondícióban.Egyszerű bőrvértet és fekete köpenyt viselt.Alacsony és sovány ember volt. Az övén egy ezüst penge löbögött.Hátán egy számszeríj.Meghajolt ura előtt és várta a parancsot.
- Te velük mész. - utasította ridegen - Ne kelljen csalódnom!Ő az egyik legjobb kémem,segítségetekre lehet még.
Regan felnézett,de csukja és kendő takarta arcát.Félhosszú fekete haja belelógott szintén korom fekete szemébe.Enriquelre nézett aki megborzongott az átható tekintet láttán.
- Felség,köszönöm,hogy segítségemre küldöd Őt -t,de biztosíthatlak,hogy nem szükséges.
Ha most megengedi,sietős a dolgunk. -
- Ez bánt,de érthetó - vette maga elég ismét a tál szőlőt.Érezhető volt,hogy nehezen tűri,hogy ilyen közönséges hangnemmel beszélt hozzá.
Enri sarkon fordul,vele társai és kiléptek az ajtón.
Ott ált előtte a kapuőr...látszólag egyedül.
- Elnézést,távoznánk - jelentette ki Enri,majd megpróbálta kikerülni a széles férfit.
Az kérdés nélül lekevert egyet neki.Enriquel vérző orral feküdt a földön.
A kapuőr elkiáltotta magát mire előlépett a többi fegyveres megragadták a társaságot.
Mikor Enriquel felébredt Amadilt pillantotta meg aki fölé hajolt és vigyorgott.
Enri meglepődött,hogy ezek után Amadil még képes optimistán felfogni a dolgot.
Felült és körbepillantott mindenki épen és egészségesen búsult vagy szitkozódott.
Halk,majd egyre hangosabb zajt hallottak.Egyszer felhangzott egy kárörvendő kacaj.
Regan battyogott le a lépcsőn a cella kulcsával játszadozva...odaérve a cellához már beszédre nyitotta száját,mikor a celle ajtaja mellett üldögélő Warg felpattant és elkapta köpenyét.Regan fekete szeme elkerekedett és eredménytelenül próbálta felengedi Warg ép kezének kulcsolását...
Karrde • SilentVertigo 2007.08.28. 03:12

*** A fehérhajúnak épp csak szemöldöke emelkedik meg kissé, amint Enriquel már-már túlzott udvariasságról tanúskodó válaszát hallgatja. Az elkövetkezendő másodpercek néma csendet hoznak, s mivel más nem nyitja szóra ajkát, az udvaronc apró intéssel jelez a katonák parancsnokának, majd hátra sem nézve elindul célja felé. Háta mögé azonnal két bíbor-vörösben pompázó fegyveres lép. A többiek moccanás nélkül várják, míg az udvaron ácsorgó társaság megindul a kíséret után, aztán parancsot sem várva zárkóznak fel a menet végére.

 Az oszlop észak felé indul, a messzeségben feltűnnek a pompázatos homlokzatú nemesi kúriák, s a mögöttük óriásként pöffeszkedő éjfekete torony. A 'majd kéttucatnyi főt számláló csoport szűk utcákon, majd sikátorokon keresztül tör a végcél felé, kerülve a forgalmasabb kereszteződéseket és a kövezett főutakat. A szegénynegyed nyomorúságos viskói által határolt  labirintusban tévelyegni látszanak csupán, ám mindenki érzi, hogy tévedhetetlenül tartanak a hercegi palota felé. A több helyen csak fából ácsolt lakhelyek didergő gyermekekként bújnak össze, s rejtik el a napfény elől a sártól és egyéb mocskos folyadékoktól terhes utakat. Az éjszakai esőzés mindenhol ott hagyta nyomát, sok helyütt még most is csöpög a barnás és zöldes színárnyalatot kapott víz. A viskók falain nyálkás moha telepszik meg, a kapualjakból elvétve sárgán csillogó macskaszemek pislognak rájuk. Egy dolog szúr szemet a társaságnak: bár a város legelvetemültebb részén járnak - legalábbis tapaszatalataik alapján egy város ezen területét sorolnák a potenciális veszélyforrások közé -, egyetlen járókelő, koldus, vagy sikítva rohanó kölyök sem zavarja útjukat. A percek vánszorogni látszanak, mígnem egy kétembernyi magas fallal körülvett épület mellett sétálnak el. Néhány méterrel előttük a napfény jótékony melegében fürdik egy széles, hívogató út. Az udvaronc a kereszteződést elérve megtorpan, s ugyanebben a pillanatban lovak nyihogása hallatszik. A tetovált arcú dühös pillantást vet a háta mögé, melyet a katonák parancsnoka lehajtott fejjel fogad, aztán tovább vezeti a társaságot.

A kereszteződés egy várakozó batártól eltekintve - mely ugyancsak furcsa, hisz ebben az órában már zsivajnak és sűrű forgalomnak kellene megtöltenie az utcákat -kihalt. A kocsi ablakai elő súlyos brokátfüggönyök ereszkednek, a bakon ülő szolga mélyen előrehajolva a csizmáit vizslatja, s óvó jelet rajzol a szíve fölé. Ahogy tovább halad a menet, a város képe hirtelen megváltozik. Széles, gondozott utak veszik át a sikátorok helyét, gondozott sétányok és virágok édeskés illata helyettesíti a sártól tocsogó és gyomorforgató bűzt árasztó labirintusszerű utcákat. Mintha a kövezett út határvonalként szolgálna: nyomor és gazdagság, éhínség és fényűzés közt.A katonák tartása is enyhül kissé, legalábbis az eddigi ugrásra kész, már-már ideges viselkedésük magabiztossá válik, kétséget sem hagyva afelől: otthon járnak.

Az éjfekete monstum egyre közelebb és közelebb kerül hozzájuk, biztonságot, s ezzel együtt némi fenyegetést árasztva magából. Senki sem tudná megbecsülni az eltelt időt, valakinek röpke percnek tűnhetett, másnak súlyos óráknak, ám végre megérkeznek. A hercegi palota teljes valójában magasodik föléjük. gyetlen obszidián tömbnek tűnik, illesztéseknek, habarcsnak semmi nyoma. A falak simák, akár egy újszülött bőre. Középütt roppant, kétszárnyú kapu szakítja meg a kőtömböt. Feketére edzett, csillogó fémnek tűnik, s domborművek látszanak rajta. Alakok, néhányan közülük az alázat és engedelmesség pózába merevedve, megint mások felszegett fejjel és büszkén helyezkednek el a középen szárnyát bontogató sólyom körül. Az ezüsthajú érkeztével a kapuszárnyak mély sóhajjal tárulnak fel, s engednek utat az érkezőknek. Az őt követő két katona habozás nélkül követi, s most a csapat többi tagján a sor. *** 

Manndil • SilentVertigo 2007.07.02. 00:41

Ainalin

A csizmás talpak dobogására felkapom a fejem. Igyekszem megtartani nyugtalankodó lovamat, mikor a katonák körül vesznek minket. Arcom, s tartásom továbbra is nyugodt, ez pedig nagyban segíti, hogy a hátasom is megnyugodjék.

Tekintetem mindeközben végigfut az érkezetteken, majd a tekercset előhalászó férfire siklik.  hallgatom a parancsot, s látom, ha akarnám, sem lenne helye az ellenkezésnek. Tudom miről van szó, s bár igyekeztem a történtek után az őröknek felvázolni a dolgok lényegét, tökéletesen megértem a város vezetőjét, hogy igyekszik mindent megtenni népe védelméért.. azok az árnyalakok valóban veszélyesek voltak.

Enri már beszélt helyettem. Jómagam csak egy biccentéssel jelzem beleegyezésemet a találkozóba. 

 

Enriquel 2007.06.25. 05:48

Enri

A hirtelen felbukkanó katonák előtt alig tudom megállítani a lovam, így hátsó lábaira ágaskodva fordítom meg az állatot. Erősen kapaszkodom, hogy a nyeregben tudjam magam tartani, majd megtáncoltatom hátasom, hogy ismét szembe kerüljek az érkezőkkel. Értetlenül bámulom a bemasírozó alakokat, mert elképzelésem sincs, mi a fészkes fenét akarhatnak tőlünk. Nem kell sokáig várnom, hogy megkapjam a választ. Amint a  bíborruhás felolvassa a parancsot, kezd megvilágosodni előttem, mi is történik éppen. "Az az átkozott domvikánus... Hogy a ragya verné ki!" - gondolom dühösen. "Ha szép szóval nem ér célt, hát más eszközökhöz nyúl... Vén csirkefogó!"

Fogcsikorgatva ereszkedem le a nyeregből, arcomon nyoma sincs a derűnek. Ennek ellenére ellenséges mozdulatot nem teszek, csupán nemtetszésem nyílvánítom ki eképpen. Hogy közvetlenül a herceg elé citálnak minket... ez sokmindent jelenthet. Annyi bizonyos, hogy nem letartóztatni akarnak, mert akkor azonnal börtön felé kísértek volna mindannyiunkat. Egyre inkább az a balsejtelem kezd megerősödni bennem, hogy Aldus felajánlotta a szolgálatainkat, annak ellenére, hogy világosan a tudtára adtam: NEM.

A tekercset összehajtó férfira villantok egy erőltetett mosolyt és megszólalok, mielőtt még bárki is meggondolatlanul cselekedne, és vérontás lenne a dologból:

 - Természetesen, ha a herceg úgy kívánja, akkor a színe elé járulunk - biccentek aprót a férfi felé. - Kérlek vezess minket - mondom határozottan, bár ez a legtöbb jelenlévőnek a csapatból, biztosan némi fejtörést fog okozni. Mivel sem időm, sem alkalmam nincs rá, nem kezdek magyarázatba.

Karrde • SilentVertigo 2007.06.25. 03:18

***  A csapattá szerveződött társaság a fogadóhoz tartozó, düledező kőfallal körbevett udvaron készülődik. Láthatóan mindenki elfogadta azt a tényt, hogy készülődő kis akciójuk vezetője Enriquel. Ki a pénzért, ki valami egészen másért csatlakozott. Az okok ott feszülnek a felszín alatt, s egyikük sem annyira tapasztalatlan, hogy ne érzékelje az elfojtott indulatokat. A külső szemlélő számára azonban csak egy zord hangulatban lévő, zárkózott társaság, kik együtt indulnak tovább útjukon.

Naszir és Voren hamar eltűnnek szem elől, s a városi kereskedők karámjainál lovat vásárolnak maguknak. Ainalin hátasát készíti fel az útra. Amadil éppen előlegét veszi át a lovon ülő Enriqueltől, Warg és Sonor pedig fennhangon vitáznak egy csatabárdról. Nem is vita ez. Sonor eddig megszokott viselkedéséhez képest kötekedő hangulatban van, s ezt Warg láthatóan nem értékeli, dühösen hadonászik az éjfekete csatabárdal. Sonor felemeli botját, s a faragott rúnák zöldes fénnyel izzani kezdenek, miközben a szürke gúnyába öltözött hóhajú alak valamit kántálni kezd. Voren és Naszir ekkor érkeznek vissza az udvarra lovaikat maguk mögött vezetve.Kissé értetlenül figyelik a kialakult helyzetet, hisz nem tudják mire vélni Warg és Sonor viselkedését.

Ekkor csizmás lábak dobogása hallatszik az ivó hátsó kijárata felől, kisvártatva pedig hasonló ritmusra koppanó léptek érkeznek a falon kívülről is. Néhány másodperc múltán díszes páncélzatú alakok masíroznak a fogadó udvarára. Tabardjuk bíbor és vörös, rajta aranyszínnel szőtt vándorsólyom szárnyal.  Kezükben egyforma alabárd. Egyenruhájuk jól láthatóan különbözik a városi őrség ütött-kopott felszereléseitől. A katonák jól megtermettnek és keménykötésűnek tűnnek, mozgásuk összeszokott csapat érzetét kelti. Az udvarra lépve szabályos kört formálnak a társaság köré, majd laza várakozóállásba helyezkednek, alabárdjaik egyszerre koppannak az udvar talaján és ereszkednek nyugalmi pozícióba.
- Abbahagyni.
Ez az egyetlen szó hangzik csupán az egyik, díszesebb vállapot viselő katona öblös, mély hangján. Az udvaron egy pillanatra megdermed az idő. Sonor elharapja az utolsóként kimondott szót, s még Warg is érdeklődve figyel fel. Más valószínűleg undorral vegyes dühnek hívná az ork arckifejezését. A hirtelen beálló csendben egymás lélegzetét is hallhatják a jelenlévők, mígnem az utca felől még egy alak érkezik. Elegáns, bíbor-vörös uniformisa mímeli az alabárdos alakok tabardját, de alatta nem feszül vért, mint a várakozó katonáknál. Oldalán keskeny pengéjű kard - talán éppen a helyi divatnak megfelelően -, arcán tetoválás, nyakában sólymot formázó aranymedál. Kezében egy tekercset tart. Megáll a gárdisták vonalánál, majd tekintetét végighordozza a társaságon. Hosszú, ezüstfehér haja éles kontrasztot von sötét bőrével. Szögletes arca és szúrós tekintete vizsgálódón siklik végig minden jelenlévőn - Sonornál kicsit elidőzik -, majd a tekercset kihajtva beszélni kezd:
-  Raginal on Tangross herceg parancsa: Az éjközép utáni második órában, melyet a Csend órájaként említenek, a város nyugalmát véres események zavarták meg. Hivatalomnál fogva kötelességemnek tekintem, hogy Armen lakosai békében és biztonságban élhessenek e város falai közt. Ennek biztosítása érdekében elrendelem, hogy az Arel órájában érkezett utazókat, kik városomban szálltak meg, kihallgatás céljából haladéktalanul vezessék színem elé.

Érzelemmentes, fakó hangon mondja mindezt a jövevény, érződik rajta, hogy a parancs megtörténtéhez kétség sem férhet. Összetekeri a kis papírlapot, mire a gárdisták vigyázzba vágják magukat. Tekintetét újra végighordozza a társaságon, választ, megerősítést, vagy épp ellenkezést várva. A kis csapat tagjai egy darabig szótlanul állnak, mindenki mérlegeli magában a lehetőségeket. Ainalinnak, Amadilnak és Wargnak biztosan élénken él  emlékei közt az éjszaka lejátszódott harc és  a városőrség egyik tisztjével folytatott beszélgetés. Enriquel és Sonor pedig fültanúja volt a beszélgetésnek, mikor a kocsmáros a herceg állapotáról mesélt a fogadóban.  ***

Ghery • SilentVertigo 2007.06.19. 06:11

Warg

A kötés egész jó lett, a kezem se fáj. Sonor viszont a fejével játszik...

- Ez - hangsúlyozom - a Dwaghul. Legalábbis az, amit átadott belőle...

Szinte remgek, ahogy a bárdból ordít az üresség. Kitépte a dwaghulból azt ami A Dwaghullá teszi.

- Vizsgáld meg, gondolom nem kell ahhoz fogdosnod! - nyújtom a kötekedő felé és úgy is tartom egy darabig. 

Karrde • SilentVertigo 2007.06.19. 04:36

 Sonor

* Meghökkenve nézek Warg szemei közé, majd szívből jövő hahotába kezdek. Könnyem is kicsordul, mire úrrá tudok lenni hirtelen jött jókedvemen. ~ Csak ez a hasogató fejfájás ne lenne. ~  Közben az ork betekeri kezét és elindul.*
- Dwaghul, mi? Warg, te magad se tudod mit beszélsz!
* Egy darabig figyelem, mily reakciót vált ki belőle kissé durva mondatom, aztán folytatom. *
- Tudod mit, Warg? Ha ez a dwaghul, akkor igazán odaadhatnád pár percre. Megvizsgálnám, s ha ténylegesen nem az, aminek látszik... történetesen egy darab kormos vas... akkor már a küldetésed nagy részét el is végezted.
~ Még ha nem is használod sokáig... * mormogom orrom alatt, miközben cinkos vigyort villantok az orkra. *

kicsy • SilentVertigo 2007.06.19. 02:49

Amadil

Leszegett fejjel elmosolyodom a felajánlást hallva, majd újra felnézve a lovasra bólintok. - Rendben, Enri - ismét elengedek egy csábos félmosolyt, miközben kezembe ejti az aranyat - Ne aggódj, eszem ágában sem volt visszalépni, csak rámfért egy kis pihenés.. Ami a lovat illeti, köszönöm a felajánlást, de azt hiszem mindkettőnknek kényelmesebb lesz ha külön hátason utazunk - egy újabb félmosoly és egy kacsintás követi a mondandóm, mely talán kicsit összezavarja kicsit a magabiztos nemesurat, de ha mást nem, némi bizalom elnyerésére biztosan jó lesz. Ellépek a lovastól és a két vásárolni induló újdonsült társam után sietek.

Enriquel 2007.06.19. 01:28

Enri

 Amadilra pillantok, s rövid ideig gondolkodom. A szütyőmbe nyúlva előkeresek öt aranyérmét, s leszámolom a markomba. Mielőtt odaadnám a nőnek, megszólalok.

 -  Azt hittem, hogy nem csatlakozol hozzánk. Örülök, hogy meggondoltad magad - mondom őszintén. - Természetesen, ami jár, az jár. Az előlegedet megkapod, de ha nincs szükséged lóra, és később a terhedre lenne, akkor ez a hátas - paskolom meg az oldalát lovamnak - elbír mindkettőnket. Késő délutánra, már a célunkhoz érhetünk, nem a világ végére megyünk. - Tessék - nyújtom felé az érméket, majd mielőtt átvehetné, összezárom a tenyeremet. - Ezt a főnök, dolgot elfelejthetnéd igazán - mondom elmosolyodva. - Mindenki Enrinek szólít, tégy te is így, ha kérhetem - pár pillanatig figyelem Amadilt, nem akarom elszalasztani sem a választ, sem a reakció egyetlen mozdulatát sem. Ha felszállna a lóra, kezemet nyújtva a nyeregből felsegítem. A rövid jelenet után ismét megnógatom a lovamat, majd jól hallhatóan szólok a távozók után:

 - Az északi kapun kivezető úton találkozunk. Siessetek a vásárlással!

kicsy • SilentVertigo 2007.06.18. 12:50

Amadil

Hát persze, ló!  Hogy is indulhatnánk el egy ilyen hosszú útra hátas nélkül.. Nem szoktam ilyesmi kényelemhez, de most jól fog esni. Kilépek a fogadó kapuján a két balek után, majd a megbízónknak kiáltok - Főnök! - lépek közben közelebb a lovához - Ígérte azt a harminc aranyat.. Beszélhetnénk egy kis előlegről? - nézek rá fel hunyorítva, kezemmel próbálva takarva a felkelő nap éles sugarait.- Tudja, ló, felszerelés, sokat kockáztat az ember odakinn. - egy percig se gondolom hogy megtagadná az előleget, de azért eljátszom a szerepem.

Gattuso 2007.06.16. 06:54

Naszir

Két falat között viszonzom Voren köszönését, majd befejezem a reggelit. Enri átvágása az ivón az udvarra épp úgy nem kerüli el a figyelmemet mint a két ezüst csengése a pulton. Hümm egy újabb bőkezű vendég, de ennél több gondolatot nem vesztegetek a kihűlt kandalló mellett helyet foglaló fickóra. Épp megkapom feltöltött tarisznyámat, amikor kellemes női hang üdvözli a fogadó vendégeit, odafordulva az éjszakáról már ismerős elf kalandort látom menetre készen. Most tűnik csak fel kecsessége és magávalragadó szépsége.

Kissé elbambulok, amikor munkadónk lép oda hozzánk és inti oda az elfet és az előbbi férfit. Meglepődök, hogy ő is a csapat tagja lesz és jobban szemügyre veszem miközben batyumat a vállamra akasztom. De a nemesúr nem hagy időt az ismerkedésre , mindenestre a közben befutó másik nőt és az elfet magamelé engedve lépek az udvarra. Épp kezd elkalandozni a fantáziám, amikor meglátom a nyomotult orkot. Hát ez van, pedig ez a nap is jól igérkezett...

A kis jelenetet kihasználva Naszirként mutatkozom be a csapatnak a dwaghul szó úgyan megüti a fülemet, de mivel nem cseng ismerősen ezért a folytatással mit sem törődve reagálok Voren kérdésére: -Veled tartok hátast szerezni, aztán majd csatlakozunk hozzátok a hegyek felé vezető úton! -És tegnapi asztaltársammal elhagyjuk a fogadó udvarát. 

Manndil • SilentVertigo 2007.06.15. 11:57

Ainalin

Felnyalábolom az útravalót, s mit sem törődve az ajtó előtt tobzódókkal az istáló felé lépdelek. Igen, ott van a hátasom, s nyerítéssel üdvözöl. Kissé ugrabugra ma reggel, gyorsan indul felém, s előttem áll meg, éppencsak.Hiányolt, ami nem csoda, hiszen az utóbbi időben nem telt el nap vagy éj, hogy ne lettünk volna együtt.Kissé összekócolom a sörényét.A nyeregtáskába csakhamar bekerül az elemózsia, s szeretettel símítok végig a hangszeremen.. Este jól jött volna, ha velem van, de nem siratom az elmúlt pillanatokat. Teljesek voltak. Gyönyörűek. Enélkül is. 

Társam nyugodtan léptet mellettem, ahogy visszaindulok a kocsma elé, ahol már a csapat színe-java megjelent. Most veszem csak észre az ork karját.. s azt a tárgyat amit szorongat.  Meggyógythatnám azt a kart, de valahogy nem akarózik az ork közelébe mennem, s különben is.. talált már rá gyógymódot. Kimondottan jó gyógymódot. Majd ha szükség lesz rá, segítek.. Nem. nem vagyok kegyetlen... csupán csendes szemlélődő, aki akkor cselekszik ha kell.

Hallgatom a szavait. Milyen sokra értékeli azt a holmit.. Vele? Ő maga adta? hm.. baljóslatúan cseng. 

Könnyed mozdulattal ülök fel a hátasomra.

-nos akkor.. követjük?-teszem fel a kérdést, miközben felidézem magamban,  most társak vagyunk, én választottam, így az ellenszenvemet el kellene temetnem. De azt nem olyan egyszerű.

Ghery • SilentVertigo 2007.06.15. 07:25

Warg

- Kösz. - elkapom és elteszem a fiolát. - Kormos vas?  Ez a dwaghul markolható része!

Felemelem, hogy Sonor is láthassa. Jó lábnyi nyél, fél mellkasnyi fej. A dwaghul.

- Akadt valami dolgom az éjjel. Páran meghaltak. Beszéltem Vele a kandallóján át. Ő maga adta oda. Aki akar induljon én még elvacakolok egy darabig - fordulok a csapathoz.

*Azzal Warg sebtiben lekeni, áttkerei és a nyakába köti a karját, majd elindul kifelé a városból* 

Karrde • SilentVertigo 2007.06.15. 07:11

Sonor

* ~ Jó reggelt? Meg induljunk? Hogy a fenébe lehetne ez jó reggel, mikor hasogat a fejem, másnapos  vagyok és még ez az eszement morajlás is zavar? ~ Mi tagadás, a reggelinek is csak a felénél járok, így nem csoda, ha kissé morcos hangulatban vagyok. Nem mintha ez valakit is érdekelne, Enriquel ugyanazzal a közönnyel folytatja útját az istállóba, mint amilyen színtelen hangon szólított fel az indulásra. ~ Hohó! Úgy látom nem csak engem. ~ A két ismeretlen figura a "lovag" szavai nyomán elindul kifelé, követve Amadilt és Ainalint. ~ Megint történt valami, amiről nem tudok. ~ Elindulok utánuk, de késve érkezem és már csak a kibontakozott helyzetet látom. Valami szóváltás ugyan lehetett, mert Enriquel tagadó tekintettel mered a többiekre, de nem értettem jól a szavakat. Az egyik figura a szütyőiben turkál egy darabig, s egy fiolát kotor elő, majd Wargnak nyújtja. ~ Óh, hogy az a mélyből figyelő rántaná magához! Mit csinált már megint? ~ Warg kezét nézem, azt az összeégett valamit, ami tegnap még a jobb ökle volt. Valamit még szorongat is, egy fekete vasdaradot, aminekl fegyver formája van.  Aztán hangos röhögés kap el. *
- Hihetetlen! Mibe keveredtél már megint és honnan szedted azt a darab kormos vasat?
* Lassan ingatom fejem, miközben jókedvűen odabököm még: *
- Sonor Wylkass, szolgálatukra... 

oli314 2007.06.14. 13:41
Voren

Nem akarom megmagyarázni az orknak, hogy a gyomra és a bőre között van egy kis különbség, és ez utóbbi majd minden élőlénynél ugyanúgy reagál az ingerekre.
- Rendben. - mondom miközben jobbommal a tarisznyába túrva keresgélek. - De amint elmúlik a hatása a hólyagok megint elkezdenek majd levedzeni, és az egész karod egy merő genny lesz. -teszem még hozzá mintegy mellékesen, csak hogy tudja mire  számítson kezelés nélkül.
- Na itt is van. - húzom elő az üvegcsét, de nem pazarlom az időm azzal hogy odavigyem neki, helyette csak egy laza mozdulattal odadobom. Remélem elkapja a baljával, de ha nem az sem baj, majd felnyalja a kőről ha leejti.
- Ha elhasználtad, az üveget majd add vissza. - mondom, majd odafordulok a többiekhez:
- Rajtam kívűl akar még valaki lovat venni? Mert akkor indulhatnánk.
Enriquel 2007.06.14. 11:36

Enri

 - Szó sem lehet róla! - jelentem ki határozottan, amikor a késlekedés kerül szóba. Vissztartom a mosolyom, amikor meghallom Warg hangját. A büszkesége, vagy mi van neki, za fogja a sírba vinni. Dicső halál, jobbat nem is kaphatna.

 - Haladéktalanul indulunk, mert bármelyik pillanatban elveszthetem az irányt - hazudom. Nem szoktam ehhez az eszközhöz folyamodni, de kezd elegem lenni a váratlan fordulatokból. Oly közel a cél, s nem akarok egyetlen szívdobbanásnyi időt sem elvesztegetni. Ez a Voren meg még kapóra is jön, legalább nem kell pocsékolnom. Nem mintha lenézném Wargot- az utóbbi napokban egyre inkább nem -, de ha rajtam múlna, akkor megtanítanám egy kis fegyelemre. Az állandó bajkeverésével olyan zűrzavart kelt környezetében, hogy lehetetlenné teszi a megfontolt tervezést. Márpedig én azt nem nagyon kedvelem. Szeretek lépésekkel előrébb járni, mint ellenfeleim. Akár egy óriási sakktábla. Szabályok szerint mozdulunk, cselekszünk, de néha a kaotikus vihar felborogatja a bábukat, átláthatatlanná téve a terepet. Lovamat megugratom, s az utcára kanyarodok. Gyanítom, hogy legtöbbjük a pénzt sokkal többre tartja, mint a számukra ismeretlen ork életét.

Ghery • SilentVertigo 2007.06.14. 07:33

Warg

Sebláz, mi? Ettél te már pestisben megdöglött embert? Szar íze van az szent, de hogy csak egy hétig fostam tőle és más bajom nem volt úgy igaz, mint hogy itt állok... Enrihez meg beszélhetsz...

- Csak add oda az olajadat! Többre ne legyen gondod! Nem kell értem aggódni.

oli314 2007.06.13. 14:39
Voren

Épp Naszírral akarom megbeszélni hogy merre kéne mennünk lovat venni, amikor az ajtón kiérve feltűnik az ork. Kinézetéhez és fajtájához képest meglepő kultúráltsággal szól.
Szemem rögtön végigméri a sérült jobbot, a hólyagok és a sebek alapján már jópár órával ezelőtt szerezhette. A tény hogy nem ordít a fájdalomtól mindesetre elég meggyőző, nem hiába szívós jószágok Orwella fattyai.

-Csúnya égés. Fordítva fogtad meg a fáklyát? - kérdem cinikusan.  - Egy kis levendula jót tenne neki....ha szerencséd van lesz annyi olaj nálam, hogy egyszer átkenjem vele a karod. A fájdalmadat elmúlasztja egy időre,  de pár órán belül megint cserélni kell rajta a kötést. - egy kis szünetet tartok ezután, miközben lassan leakasztom vállamról a jól megrakott tarisznyát. - De újabb adag levendulaolaj kinyerése időbe telik....és gondolom ebből nem sok van. - nézek a lovon ülő Enrire.
- A seb már valószínűleg elfertőződött, és talán sebláza is van... ha legyengül nem fogja bírni a lépést sem velünk sem a lovakkal. - fűzöm tovább a gondolatot immár Enrihez címezve.
- Szóval ha csak nincs köztünk valaki aki gyorsabban is meggyógyíthatná, azt javaslom csúsztassuk el az indulást.......h
a csak nincs köztünk valaki...-ismétlem meg megint, ezúttal jól kihangsúlyozva a szavakat,  és szemem körbejár a szedett-vetett csapaton.
Ghery • SilentVertigo 2007.06.13. 04:41

Warg

Hogy a rohadás állna beléd! Csak akad valaki a khm... csapatban, aki tud ezzel a szarral kezdeni valamit, ami most épp a jobbom... Egyébként útra kész vagyok, zsák háton, vért rajtam, dwaghul a kézben.

- Már bocsánat, hogy zavarni merem a társaság köreit, de nem akad itt valaki, aki végre tudna kezdeni valamit ezzel? - emelem fel a kezem, sokkal jobban fáj, mint ahogy látszik. - Elég ha csak nem fáj, nem csoda kell... 

Enriquel 2007.06.13. 04:32

Enri

Az istállóba visszaérve megragadom lovam kantárszárát, s lassan a kapu felé indulok. Az udvaron még nem száradt fel a tegnapi eső, s a síkos talajon egyensúlyozok. Gyorsan meggondolom magam, és inkább felkapaszkodom a nyeregbe elkerülve a seggreesést. A mozgolódás irányába nézek, s tanácstalan arcokat pillantok meg. Úgy tűnik lovakat kell vásárolnunk. Örvendve nyugtázom magamban, hogy a sor végén feltűnik Amadil is. A hátasok miatt nem aggódok különösebben, akiknek nincs lova annak vagy kiadtam már az előleget, vagy képes gyalog is tartani az iramot. Bár Warg mintha kicsit gyengének tűnne... Végigpillantva rajta, megakad a tekintetem sebzett jobbján. "Hát ez hihetetlen!" - füstölgök magamban. Tüntetőleg elfordítom a tekintetem, mintha észre sem vettem volna. "Nem fogom osztogatni az Uram által kapott kegyet. Talán ha kéred... de addig felejtsd el! Ninc stöbb jótékonykodás." - gondolom magamban.

 - A hegyek felé megyünk - mutatok a hátam mögé, abba az irányba, ami szinte beleégett a szigereimbe tegnap éjjel. - Én mutatom az utat. Egy könnyebb utas számára akad hely, ha esetleg valakinek nem lenne min lovagolnia. Végig nézek a társaságon, hátha valaki élni kíván a lehetőséggel, majd megfordítom a lovat és a kapu felé léptetek. Kezdetét veszi az út, s talán estére  sikerül is megérkeznünk. Legalábbis a varázslat szerint...

kicsy • SilentVertigo 2007.06.06. 15:21

Amadil

Zajra ébredek, bár a kocsmából nem sok nyüzsgés hallatszik fel, most épp elég. Nehezen megy a kelés, rég aludtam már rendesen, most az ágy valahogy visszahúz. Az ablak alól azonban hangokat hallok, lassan felkelek és kitárom a két szárnyat. Némi reggeli szellő köszönt, és a beszélgetés utolsó foszlányai: ..kellett hogy keljen, aki velünk akar tartani. - a hangok eszembe juttatják a tegnap esti furcsa fickót, meg a megbízását, és bár kedvtelenül, de sietve öltözni kezdek. Nem mintha a harminc arany nem motiválna, de ha valóban olyan veszélyes az ellenfelünk, akkor úgyse éli túl a nemesúr a kalandot - én meg lelépek, amint lehet.. - Heh - mosolyodom el magamon, talán kicsit eredményesebb lennék, ha nem hagynám ott a francba a közelítő halál első jelére a megbízásaim.. Vagy nem, inkább nem próbálom ki.. Közben magamra öltöttem kopott bőrvértem, az íjam felhúzatlanul kezembe veszem, majd leindulok, hátha még nem mentek el nélkülem.
A lépcső aljában állva aztán megállapítom, nem késtem le semmi fontosat, épp most szedelőzködik kis csapatunk. Szolid biccentéssel csatlakozom hozzájuk, a fogadóstól pedig némi kaját vételezve megtöltöm tarisznyám és a gyomromat. Indulhatunk. - Gondolom lelkesen, és kissé talán idegesítő mosollyal fürkészem végig az arcokat.

Enriquel 2007.06.05. 04:16

Enri

Fejem a hang irányába fordítom, s Warg homályba burkolózó alakját látom odafent. A ló izmai meg-megrándulnak, még szerencse, hogy kezes a jószág, különben egész éjjel tombolt volna az istállóban. Kissé csidálkozom is, hogyan tudta tűrtőztetni magát az ork jelenlétében. Elmém zugaiba félősen húzódnak vissza az emlékképek, hogy a jelen megoldandó problémáinak adjanak helyet.

 - Igen... talán elegen leszünk - válaszolom bizonytalanul és hunyorogva. megpaskolom az állat oldalát, és felnyergelem. Mikor minden rögzítést rendesen meghúztam és másodjára is leellenőriztem ismét megszólalok.

 - Mostanra már mindenki fel kellett hogy keljen, aki velünk akar tartani. Bemegyek értük és indulást vezénylek! - mondom izgatottan, hiszen most először kerültem elérhető közelségbe célomhoz. Az istálló felől érkezem az ivóba, onnan amerre távoztam nagyjából egy órával korábban. A vendégsereg nem gyarapodott látványosan, de az elf is megjelent mostanra, sőt Sonor is. Ő ugyan még nem tud a fejleményekről, de sebaj. Hamarosan annak is eljön az ideje. Biccentek Ainalinnak és a kyrnek is, s intek nekik, hogy jöjjenek közelebb amikor a két kreolbőrű közelébe érek.

 - Jó reggelt mindenkinek! - köszönök a lehető legegyszerűbben. - Szedjétek össze, amit fontosnak találtok, a többit pedig hagyjátok a fogadóban.  Csak hátráltatna minket a haladásban - mondom tárgyilagosan. - Induljunk! - nézek négy társamra, sajnos a másik nő, Amadil, még nem került elő. "Talán meggondolta magát a sebesülése miatt" - fut át agyamon a gondolat. Ezután az istálló felé indulok ismét, ahol útra készen vár hátasom... no és persze Warg.

Manndil • SilentVertigo 2007.06.05. 01:55

Ainalin

Lassan felvonul ő maga is egy szobába.. nem számít sokra az ivó állapota után, s gondolatai igazolást is nyernek. Bár már rég volt, hogy ágy volt a fekhelye a selyem fű s a puha moha helyett, mégsincs szíve használatba venni a benti alkalmatosságot.

De itt legalább egyedül lehet és gondolkozhat egy kicsit. Lassan az ablakhoz lépked és kinyitja. Szüksége van a friss levegőre és a hűvös esti szélre.Leveszi vértjét, s fegyvereit,majd könnyed mozdulattal ül le, s figyeli a lassan tovakúszó felhőket, majd hozzálát, hogy alaposan, több irányból is végigfuttassa elméjében a mai eseményeket.

Lassan azonban rajta is erőt vesz a fáradtság, s hagyja, hogy a gondolatok könnyű falevélként tova sodródjanak. Feltekint az előbukkanó csillagokra, s elmosolyodik. A pislákoló ezüst fények örömöt lopnak a szívére, s nem érzi magát oly egyedül az emberi városban.Ajkáról lassan halk énekszó csendül, mely a maradék gondolatokat is kisöpri elméjéből. hagyja, hogy tudata elmerüljön dallamban.  

Köpenyébe burkolózva, kipihenten  ébred. Nem emlékszik arra, mikor ment el érte. Talán akkor történhetett, mikor az álom s ébrenlét határán járt, s tudata már elnehezült az édes daltól.  Ismét kitekint az ablakon. A hajnal ezer színben árad szét az égen. Megáll, s csupán szemléli a csodát,  és figyeli a várost. Mikor a Nap pereme kibukkan a láthatár mögül, a város egyszerre megtellik emberi s állati zajokkal. Ez most valahogy nem rontja el kedvét. Az erdőkben is hasonló nyüzsgése kezdődik a nappali állatoknak ilyenkor.. Egy ideig szemléli még őket, majd felölti a vértet, s felköti oldalára a tőrt és a kardot.

 Lábai visszavezetik az ivóba, ahol már üldögélnek néhányan. 

-Szép reggelt.-köszönti őket, majd a pultostól némi könnyű reggelit rendel. Nincs nagy választék így ő is megelégszik a lekvárral és a zsemlével.Meglepetésére a lekvár kimondottan jóízű...  Lassan végez is a reggelivel, s az előttük álló utazásravalamivel komolyabb ételt csomagoltat, s mellé néhány gyümölcsöt.

 

Ghery • SilentVertigo 2007.06.04. 11:10

Warg

Hogy azt a jó büdös... Veszett szarul vagyok. Csak fekszem, mint egy zsák, pedig már vagy egy órája ébren vagyok. De nem bírok felkelni, nem megy. Életemben először a testem győzni látszik felettem. De nem számít. Többé már semmi. Ma vége lesz a kalanfnek, vagy így, vagy úgy... A dwaghul fele itt van nálam, a másik meg Nála. Ígérem, hogy még Éjközép előtt a vérében fogsz fürödni! Csak a jobbom ne fájna ennyire! még a legapróbb fuvallat vagy mozdulat is veszettül marja. Ilyen amikor a húst és a csontot nem fedi a bőr... Enri talán tud valamit. Ajánlom is neki, hiszen nem messze csutakolja a lovát. Elég egykedvűnek érzem.

- Te Enri! - kelek föl végre, csak sikerült, örülök. - Dolgunk van. Megvan mindenki? 

Karrde • SilentVertigo 2007.06.01. 03:53

 Sonor

* Az éjszaka elröppent, legalábbis úgy tűnik. A zárt spaletták szellősen illesztett lapjai közt a nap tűz szobámba. Iszonyatosan hasogat a fejem. Egyátalán mit keresek én a földön? Azonkívül, hogy láthatóan itt töltöttem az éjszakát. Aztán lassan minden összeáll. A korsószám vedelt bor, a kandallóban ropogó tűz melletti beszélgetések, a csetepaté. Na és persze az az asztrális ütés, ami meghatározhatatlan irányból érkezett és taglózott le, mintegy megkoronázva az estét.  Feltápászkodom és megtornáztatom elgémberedett tagjaim. A közeli asztalon árválkodó fémtál felé lépek és a frissnek épp nem mondható vízzel megmosom arcom. Igen, így jobb, eltekintve a fejfájástól és a gyomrom felől érkező sürgető késztetéstől. Na és persze az összetéveszthetetlen aromáról sem feledkezhetek meg, amelyet most számban érzek. Sokszor gondolkodtam már, mihez is hasonlítsam, de most ehhez nincs kedvem. Átaludtam az éjszakát - már ha ezt lehet alvásnak nevezni - és új reggel virradt ránk. Mi van Enriquel -el és Warg -al? Jó lesz utánajárni, persze csak egy kiadós reggeli után. Megigazgatom magamon a ruhát, ezzel elsimítok néhány gyűrődést, majd hajamat tapogatom végig. Nem vagyok egy hiú típus, de nem is tartozom a csőcselékhez. Ennek megfelelően ragaszkodom néhány alapvető dologhoz. Még szerencse, hogy tükör nincs a szobában. Hogy is lenne ezen a nyomorúságos tanyán tükör? Magamhoz veszem faragott botom, majd az ivó felé indulok, lesétálva a kortól nyikorgó lépcsőkön.

 Leérve pislogok néhányat, majd  a reggeli tömeget kerüldözve a pult felé tartok. Ohó, megint van újdonsült vendég. Ráadásul mindjárt kettő. Ha ilyen sok látogató van, nem értem a fogadós miért nem használja ki ezt jobban. Aztán jobban körülnézek. Munkások, nincstelenek, kocsmatöltelékek. Nekik biztosan elegendő az olcsó lőre meg az avas sajt. Bár meg kell valljam, a tegnap esti vacsora kedvemre való volt. Fűszeres sült húsok, kenyér és bor. Valószínűleg nem nekünk szólt, hanem az ifjú bárdnak. Ha ő nem lett volna velünk, biztosan mi is az olcsóbb ellátmányt kapjuk. Ő vajon merre lehet? Ehh, nem mindegy most? Először a reggeli... *

- Fogadós. Ha akadna még a tegnap esti sültből, hálás lennék. 
* Hálámat nyomatékosítom 2 ezüsttel is, amit egyik erszényemből kotrok elő és teszek a pultra. Ez több mint elegendő egy reggelihez, még akkor is, ha a legjobbat szedi elő a konyhája mélyéről. Körülnézek, majd a kandalló felé indulok. Itt ültünk tegnap este. Az asztalok még mindig összetolva, a székek katonásan betolva. A kandallóban most csak néhány fahasáb kormos maradványa csúfoskodik. Az asztal mellett senki sem ül. A szomszédos padok felől bizalmatlan pillantásokat kapok csupán, néhányan kissé távolabb is húzódnak. ~ Ez biztosan nem nekem szól. ~ gondolom magamban. Inkább az orknak meg Enriquelnek és az esti bemutatójuknak. A nép száján gyorsan terjednek az ilyen hírek. Míg eljutok idáig gondolatban, meg is érkezem és letelepszem az egyik székre. *

Enriquel 2007.06.01. 03:46

Enri

Fáradtan támolygok vissza a szobámba, s nyomasztó érzésként telepszik mellkasomra. Kitárom az ablak spalettáit, hoyg az általam annyira kedvelt esőillat szabadon áramolhasson a kis helységbe. A mécs fényét felerősítem, s imádságba kezdek Uramhoz. Érzem, ahogy szavaim elhagyják az Anyagi Valót, s az égi Csatornákon utat találnak Hozzá, felém irányítja figyelmét. Mint mindig. Tiszta elmével, s elégedetten roskadok fekhelyemre. Az álom nem nyom el azonnal, a fáradtságtól alig bírok elaludni. "Közel van már... Hamarosan elindulhatok az úton" - gondolom magamban, s ez izgalommal tölt el. Elnyom az álom. Amikor kinyitom szemem, úgy tűnik, mintha csak pár szívdobbanásnyi idő telt volna el. Csupán a környezet változott meg kissé. Odakintről az ébredező város hangjait hallani. Úgy érzem magam mintha semmennyit nem aludtam volna, még az arcmosás sem segít. Visszaülök az ágy szélére, lehunyom a szemem, s elképzelem a mai nap eseményeit. Próbálom a jövőt fürkészni - persze hasztalan. Nem tudom mennyi idő telik el, mie ráveszem magam, hogy lemenjek az ivórészbe. Ideje indulni.

Dagadó tarisznyámmal oldalamon érkezek az alsó szintre, odalent már szép számmal megjelentek a törzsvendégek. Megpillantom a két déli férfit. "Nocsak! Nem léptek meg a pénzzel, ez jó jel..." - gondolom magamban. Egyelőre nem foglalkozom velük, az oldalsó ajtón az istálló felé veszem az irányt. Lovamhoz lépek, s felkészítem az útra. Nem sietek, hiszen a társaság nagy része még fel sem ébredt. Friss vizet és ennivalót kap tőlem, s néhány becéző símogatást. Természetesen sosem fogok egy állathoz oly közel kerülni mint egy elf, én azért megteszem ami tőlem tellik. Kerítek egy kefét, s némileg megtisztogatom az állatot, ellenőrzöm a patkolását is. Gondolataim elkalandoznak, s otthonom felé száguldanak.

oli314 2007.05.31. 16:33
Voren

Jómagam is elköszönök Naszírtól, majd gondolataimba merülve nyugovóra térek.
A szobámban végre van alkalmam kiteregetni szétázott holmijaim.
Ezután az ágy szélére ülve tarisznyámból egy kis tégelyt veszek elő,  és közben bal lábamat kinyújtom magam mellett az ágyon. Két ujjammal zöldszínű kenőcsöt kanalazok ki belőle, s érzem ahogy orromat megcsapja az erős menta illata.
Rossz arányban keverve veszélyes is lehetne, legalábbis a bénulás komoly veszélyt jelenthet egy ügyetlen vajákosra, de tudom gyakran csak pár cseppen múlik  hogy épp gyógyszert vagy mérget készít-e valaki.
Gyakorlott mozdulatokkal maszírozom bőrömbe a kígyómérget, vádlim kellemesen elernyed hatására, bőrőmet mintha lágy szellő nyaldosná. Végre egy kis pihenés, igazán rámfért már.
Kényelmesen hátradőlök ágyamban, szemem lehunyva idézem fel még az este történéseit, eszembe jutnak Enri szavai Naszírhoz, és úgy tűnik megbízónk tud már valamit, amit én eddig csak sejtettem róla. Mindenképpen óvatosabban kell viszonyulnom a dzsadhoz, meg kell válogatnom a szavaimat előtte - vonom le a következtetést. Egzotikus kardján lévő motívumok arról árulkodnak, hogy nagy valószínűséggel pyarron csatlósa lehet, és nem a sivatagé.
Rövidke meditációt követően merülök aztán mély álomba, mely egészen reggelig kitart...

....mintegy varázsütésre ébredek aztán, elmém tudja hogy itt az idő. Fel kell kelnem. 
Hamar magamhoz veszem felszerelésem,  majd egy kis nyújtózkodás és pár guggolás után elégedetten állapítom meg hogy lábamból elmúlt a fájdalom. A nyitott ablaknál madárcsicsergés szűrödik be valahonnan, és a reggeli nap sugarai kellemesen simogatják arcomat ahogy kihajolva magamba szívom a reggeli szagokat.
Újult erővel, frissen és üdén lépek be ismét az ívórészbe, tekintetem látványosan körbejár a teremben.
Na lássuk, van-e itt már valaki.... Jól látom Naszír tömi épp a fejét ott egy sültkolbásszal a pultnál? Azt hiszem ideje lesz köszönnöm neki...
Gattuso 2007.05.31. 16:04

Naszir

Kipihenten ébredek, 5-6 óra alvás egy fogadóban elég is, hogy regenerálódjak, hisz nagyon mélyen tudok aludni nem vagyok az a szabad éghez szokott ébrenalvó típus. Napomat az alapvető higénia kielégítése után, istennőmhöz küldött fohásszal kezdem ágyamnál, mint térdeplőnél, kulcsolva imára kezemet. Tudom jól, hogy nem ilyen tervekkel érkeztem ebbe a félreeső városba, de úgy érzem nem véletlen Enriquel feltűnése és pillanatnyilag az idő sem sürget, úgyhogy arra kérem Dreinát adjon tiszta fejet, hű szívet és biztos kezet.

Ezekután könnyebb lélekkel állok fel és lépek az ablakhoz, kitárom a spalettákat, mélyet szippantok és elégedetten tapasztalom, hogy a tegnap esti vihar után derült az ég. Megújult erővel fogok neki a készülődésnek. Az esőálló felszerelésemen könnyítve ma inkább a harcrakészséget tartom szem elött. Tehát a köpeny, turbán, arckendő maradnak és a pajzsomról is lekerül a szöttes. Felöltöm gladiátorvértezetem és rá a szokásos ruházatom. Előszedem tarisznyámból lándzsám hegyét és gyakorlott mozdulatokkal rögzítem a tegnap még vándorbotnak használt nyélre. Felcsatolom magamra a hevedrét és bele is illesztem, ahogy a stabil fa a hátamhoz simul és a fogyó holdat formázó pajzs is a helyére kerül, feltámad bennem a kalandvágy jóleső érzése. Elégedetten nézek végig magamon, amikor már a tahdzsim is az oldalom fityeg, kész vagyok a harcra. Mielőtt lemennék az ivóba még magamhoz veszem tarisznyámat és talizmánomat egyenlőre ingem alá rejtem, ezután zárom csak kulcsra szobámat.

Így megyek le hát elkölteni reggelimet, bár nem kerítek neki nagy feneket, hisz maradok a pultnál. A fogadóst megkérem, hogy tömje tele a tarisznyámat egy napi élelemmel, majd átszámolom tegnap este ugyan 5 arannyal bővült, de még így is elég sovány erszényem tartalmát és komótosan falatzom az íncsiklandozó sültkolbászt a hozzá szelt friss kenyérrel. Végezetük egy zsemléhez áfonyalekárt kanalzva és kecsketejjel leöblítve várom a többiek feltűnését.

Karrde • SilentVertigo 2007.05.31. 07:52
*** A Döglött Macska újra nyugovóra tér, ahogy a kései vendégek eltelve az éjszakai lakomával szobáikba távoznak. Nyugalmuk zavartalan, még a kocsmáros is úgy dönt, elhalasztja a további takarítást. A vaskos reteszeket helyére tolva lezárja a bejáratokat. Aki eddig a falakon kívül volt, az most már keressen magának más helyet.  30 arany. Vajon sok vagy kevés? Hatalmas vagyon, hiszen falvakat lehetne vásárolni belőle. Az is lehet, hogy kevés, mert az elkövetkező idők veszedelmeit csak az égiek láthatják. Mi minden várhat rájuk az új nap felvirradása után? Ki ez az Ascon és mit akar? S mi a céljuk a többieknek? Vajon az aranyon kívül kecsegtet még más zsákmánnyal is ez a küldetés? Némelyek fejében biztosan megfogannak  ezen gondolatok, mások az igazi kalandozók nemtörődömségével lépnek túl a kérdéseken. Akárhogy is: kétségek közt őrlődve, vagy az álomsíkot bejárva, a reggel gyorsan és zajosan érkezik. A falak ugyan nem vékonyak, de a korai zsivaj átszűrődik a spalettákon. A város korán megkezdi életét, mint ahogy a kocsmatöltelékek is az első napsugarakkal érkeznek a Macskába. Korsók zörgése és koppanása, elégedetlen káromlások és nagyhangú hencegők lármázása hallatszik az ivó felől.  Ki-ki vérmérséklete szerint készülődik saját, lakosztálynak éppen nem nevezhető szobájában, majd egy kiadós reggeli reményében lemerészkednek a mostanra első csúcsforgalmát bonyolító söntéspult közelébe. ***   
Enriquel 2007.05.29. 22:59

Enri

A kérdés jogosan merül fel, s én számítottam is rá, bár jobb szerettem volna az előlegadást elkerülni. Végülis pár arany nem számít, most sokkal több forog kockán. Az első kérdésre meg is adom a választ:

 - Tessék... - számolok ki az asztalra öt-öt darab, aranyérmét. - Ennek elégnek kell lennie. Ami pedig a holnap délelőtti tétlenséget illeti felejtsd el! - jelentem ki határozottan. Reggel indulunk forró nyomon, nincs vesztegetni való időnk! - mondom, s hátradőlök, hogy a következő kérdésre is válaszolhassak. Rövid ideig gondolkodom, már-már úgy tűnhet meg sem hallottam.

 - Komolyan nem tudom mi vár ránk, de... ne lepődjetek meg, ha világon túli bestiákkal találkozunk - mondom sötéten. - Nem lesz könnyű dolgunk az biztos... - teszem hozzá, s felemelkedem székemről. - Most pedig, ha megbocsájtotok... én aludni térek. Reggelre álljatok készen! - búcsúzom el végleg, de aztán meggondolom magam és két lépésnyi távolságban megállok, s visszafordulva így szólok:

 - Naszir ha elfogadsz tőlem valamit: ne becsmérelj senkit pusztán azért, mert van mitől tartania. Csupán a holtak számoltak már el e világi tetteikkel, s az élők felett csupán az Égiek ítélkezhetnek! Jó éjt! - mondom választ sem várva, s elvonulok szobám irányába.

oli314 2007.05.29. 12:42
Voren

Azonnal két kérdés merül fel bennem, de az elsőt - az előleggel kapcsolatban - el is vetem, mivel Naszír ezt megteszi helyettem.
Ez az Ascon nem lehet kispályás figura, ha ennyi embert bérel fel a kézrekerítésére. S ez azt is jelenti, hogy talán sok - számomra - hasznos dolog is lehet a birtokában, ami "véletlenül" eltűnhet a halálát követően. - morfondírozom magamban.
Nem titkoltan az  arcomra is kiül az érdeklődés, de mielőtt rábólintanék még felteszek egy kérdést újdonsült megbízónknak:  
- És a fogadóbizottságról tudunk valamit?
Gattuso 2007.05.29. 12:32

Naszir

Voren válasza szakít ki gondolataim erdejéből és, amint hallom ő sem eresztette bőlére mondandóját, de ezek a sejtelmes mosolyai már kezdenek kissé idegesíteni, amellet, hogy cseppet sem teszik bizalomgerjesztővé a szememben. Van egy olyan megérzésem, hogy már többen lehelték ki a lelküket ocsmány főzeteitől, somolygást csalva ajkaira. Asszem ismerőseim örülnének az inkvizíciónál egy ilyen trófeának, de ne szaladjunk előre, kezdjük csak egy kis jegyzeteléssel elmém azon részébe, ahova csak a Szék tagjai nyerhetnek bepillantást. 

De újra Enri ragadja magához a szót és fejti ki a busás összegért véghezvivendő feladatot. Szokásos forgatókönyv a veszélyek felvillantásával majd arról, hogy Ynev leggonoszabb fickóját kell megszorongatni. Igazán megható, de ezt majd alkalmasint én döntöm el. Úgyhogy látszólag be is érem ennyivel, hadd higgyék, hogy csak a pénz érdekel. Tovább fűzve hát a dzsad zsoldos szerepét Voren mosolyát magamévá téve így szólok:

-Némi előleggel és egy holnap délelőtti kis szabadidővel bebiztosíthatnád a küldetés sikerét! Nos mennyit is ér ez meg neked? -Szegezem Enrire legmeggyőzőbb az Ibarán oly sokszorgyakorolt tekintetemet.

Enriquel 2007.05.29. 11:24

Enri

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy megnyugtattak a szavak, minden esetre bízom Uram adta varázslatom erejében. Nyugtalanságom inkább az éveken át tartó öüldöztetésből ered, amit talán sosem fogok tudni levetkezni. S hogy a körülvevő világ ne szerezzen tudomást titkomról, évtizdek gyakorlatával kialakítottam higgadt hozzáállásom a dolgokhoz. Valóban nem tartozom a hebrencsek közé, s eleddig ez csak a javamat szolgálta.

 - Jól van hát... szavaitok tisztán csengenek, elhiszem, amit mondtok. A dzsadforma nomádra nézek. - A feladat, ami meglehetős veszélyekkel kecsegteti a hozzám csapódókat, egy ember felkeresése. Asconnak hívják, s a várostól nem messze fészkelte be magát, a hegyek irányába. A mágiformák sötét oldalának hódol, s ennek megfelelően romlott ő maga is. Nem célunk hogy megöljük... de attól tartok nem fog túl sok lehetőséget hagyni a számunkra. A vitákat megelőzendő: csak az életben maradottak részét fizetem ki, ha módom lesz rá - jelentem ki nem túl bíztatóan. - Ha van kérdés, tegyétek fel, ha nincs akkor viszont aludni térnék - nézek rájuk kérdőn. Naszir válaszában szinte biztos vagyok, Vorenében azonban...

oli314 2007.05.29. 08:33
Voren
A kardon lévő Dreina jelkép felismerése csak újabb kérdéseket vet fel bennem, ám úgy tűnik ezek megválaszolása még várat magára.
Naszír asztaltól való felállása és formális köszöntése aztán ismét meglepetéssel tölt el. Nagyon szükséged lehet már a pénzre barátom - vonom le a következtetést, miközben eszembe jutnak Erionban eltöltött első éveim, amikor még én is hittem a formaságokban. Hamar rá kellett jönnöm, hogy azokban a körökben a legjobb, ha még a megbízóm nevét sem tudom...az erőltetett tiszteletet tükrözni próbáló formuláknak pedig semmi jelentőségük, hogyan is mutathatnék tiszteletet valaki iránt, aki épp arra kér, hogy végezzek valamely rokonával.....
És igen Enri is épp a bizalomról beszél, mielőtt feltenné sokat sejtető kérdését.
Kezdem azt hinni, hogy nincs olyan ember Ynev ege alatt  aki sötét árnyak hajszolása nélkül  lenne képes átlépni a fekete határt...hát igen, mindenkinek megvannak a maga démonai. - érek eszmefuttatásom végére.
Naszír válaszát követően aztán én is megszólalok:
- Nem ismerlek, így nincs dolgom veled. -mondom röviden, s szavaim az igazat szólják.
Ha lenne, akkor minden bizonnyal mostmár az utolsókat rúgnád -jut még eszembe, de ezt már megtartom magamnak, arcomon halvány mosoly jelenik meg a gondolatra.
Gattuso 2007.05.29. 05:49

Naszir

Először meglep a fickó észrevétele, de aztán rá kell jönnöm, hogy többről van itt szó mint egyszerű nomád vérről és a feltett kérdés tovább mélyíti szörnyű gyanúmat. Ráadásul ennek még félnivalója is akad, bár ez jelentheti azt is, hogy szakított előző életével lettlégyen az bármilyen is. Nem vagyok az az ijedős fajta és ha a rossz útra tévednék Dreina figyelmeztetni fog. Mindenesetre amint lehet háladaó áldozatot fogok bemutatni neki. Persze jobb ha a fazon megmarad abban a hitében, hogy egy vidékről származunk viszont, hogy nem rá vadászok azt tudnia kell:

-Egyenes beszéd. Az ÉN céljaim között nem szerepel a neved. Úgyhogy megnyugodhatsz! -Teszem hozzá enyhe éllel a hangomban. Enri akárhogy kutat nem talál hazugságot a mondatban, tehát ez a Naszir igazat mond. Hogy ez elég-e a mágiahasználónak a feltételezései eloszlatásához azt csak ő tudhatja, de az bizonyos, hogy ha eddig nem is gyanakodtam rá túlzottan ezzel teljesen magára vonta a figyelmemet. Nem tűnik kapkodós típusnak.Vajon pont ezt akarta elérni? Morfondírozok magamban.

Enriquel 2007.05.29. 03:58

Enri

A távozó Warg szavai meglepnek, mintha megérezné a levegőben lógó feszültséget. "Ennyire kifinomult lenne az efféle dolgokra?" - csodálkozom magamban, s be kell látnom vajmi keveset tudok a fajtájáról. A társalgó két férfi abbahagyja beszélgetését, s a Voren nevű hellyel kínál. Naszir még fel is áll ültő helyéből, ami meglepő egy "szabad harcostól". Helyet foglalok közöttük, s először az egyikre, majd a másikra pillantok, nem is törődök ebben a pillanatban a lényegre törő kérdéssel. Azt latolgatom, vajon tényleg most találkoztak volna először?

 - Nos... mielőtt a tárgyra térnék, meg kell mondjam, hogy szeretek bízni a társaimban, még akkor is, ha nem töltök velük több napnál több időt. Első pillantásra talán semmitmondó lenne a külsőtök az avatatlan szemnek, de engem nehéz lenne átvernetek... - mosolyodom el halványan, de nem bíztatás képpen. - Szeretném elejét venni mindenféle feltételezésnek, s jobban szeretem, ha tiszta víz kerül a pohárba mihamarabb.  A kérdésem tehát... céljaitoknak van e köze hozzám? - teszem fel a kérdést nyíltan, s a magammal hozott boroskupát ivásra emelem. A mozdulat megáll egy pillanatra, s elmorzsolom a rövidke litánia szavait, hogy felkutathassam a hazugságot szavaikban. Tudom, hogy így hosszabb ideig tart, mire a mana fókuszálódik, nem akarom hogy feltűnjön nekik bármi is. A litánia elmorzsoltával, valóban kortyolok az italból, s lassan teszem le a kupát az asztalra. Belő énem feszülten vár, hogy időben cselekedhessek ha a helyzet úgy kívánja.

Gattuso 2007.05.28. 14:59

Naszir

Ahogy Voren jobban szemügyre veszi a tahdzsi véseteit, feltűnik neki, hogy ezek nem dzsad motívumok, egy ragyogó női alak mérleggel a kezében, felágaskodó oroszlán és olajágakkal keretezett jelmondat: "Tied a hatalom, melyet hűen szolgálok!" olvasható, feltéve ha ismeri a tiszta pyart.

Válaszából kiérzem a felháborodását majd büszkeségét, de persze gyanakvásomat nem altatja el pár kórság említésével, hisz úgy mint az érmének bizony a növények ismeretének is két oldala van. "Főzetek", úgy ám, itt van a kutya elásva barátocskám, szűröm le magamban a lényeget. A másik asztalnál való mozgolódás az én figyelmemet sem kerüli el. Úgy tűnik megegyeztek, de asztaltársam már hozakodna is elő egy újabb "ugrasszuk ki" kérdéssel, mikor a kevertvérű nemesúr, ahelyett, hogy a hölgyeket kísérné ágyba, hozzánk lép.

Minden korábbi ellenérzésemet félretéve felállok, hüvelyébe csúsztatom kardomat és ökölbe szorított kezemet a mellkasomhoz szorítva köszöntöm: -A Legöregebb mosolya ragyogjon rád! -Kezem leeresztem és így hallgatom meg mondandóját, mely tovább erősíti bennem a képet, hogy egy udvari formulákhoz szokott emberrel akadt dolgom. Az orkról, aki úgy fest a testőre, nem tudok nem venni tudomást, de szerencsére ő se vár tőlünk sokkal többet. Szűkülő szemmel követem, amíg el nem hagyja az ivót, így Voren hiába keresi a kontaktust.

Enriquel szemébe nézve csak, annyit mondok: -Naszir. -Ezután csak akkor foglalok újra helyet, amikor már munkaadónk is leült körünkbe, talán szöget is üthet a fejében ez a gesztus. Voren kérdésével mintha számból venné ki a szót, hát kiváncsian várom én is a részleteket, bár az utóbbi időben egyre kevesebb fenntartással kezelem a busás jutalommal kecsegtető küzdelmeket. De gyorsan korhollom is magam hisz ez már nem az aréna jólismert homokja itt újra a magam ura vagyok is persze továbbra is a Hűség istennőjének szolgája. Ezek futnak át az agyamon, biztos alapot adva a döntéshez.

oli314 2007.05.28. 05:29
Voren
Gondosan megválogatott szavak, már-már színpadias monológ. Le kell szűrnöm a következtetést, ha kissé fennhéjázó is  - akárcsak a legtöbb dzsad- , kétségtelenül nagyon ért hozzá. Nem az a típus aki először üt, s csak aztán kérdez. Az intelligencia és a sok gondolkozás azonban veszélyes is lehet egy bérelt harcos esetében. Kérdés csak az, hogy rá, vagy a megbízóra nézve. -mosolyodom el gondolatban.
Szabad harcos - ízlelgetem a szavakat, mikor előkerül a díszes penge, szintén lassú, színpadias mozdulatok kíséretében, és egy pillanatra még az evést is abbahagyom miatta.
Gyönyörű darab, mégha nem is értek a fegyverekhez különösebben, látni rajta hogy mestermunka. 
A markolatgombot díszítő kövön hosszan elidőzik tekintetem, majd lassan felfelé haladva kezdi el vizslatni az asztalon fekvő pengét.
Révületemből aztán megint Naszír szavai ragadnak ki, a kardról felpillantva ismét rászegezem tekintetem, majd úgy válaszolok:
- Ritkán adok el gyógynövényeket a holmijaim közül, és még ritkább esetben házalok. - mondom szinte kikérve magamnak az elhangzottakat.
- Vajákos vagyok, bármilyen betegséget vagy nyavalyát meggyógyítok, legyen szó egyszerű székrekedésről, vagy akár kóros tüdőbajról. - mondom büszkén mosolyogva.
- Ha kell rendbeteszek törött végtagokat is, de inkább a főzeteimmel gyógyítok, és ezeket is adom el az arra érdemeseknek. - teszem még hozzá, amikor a két nő feláll a másik asztaltól, majd távozik a szállások felé.
- Említetted hogy szabad harcos vagy, megtudhatnám előtte hol szolg... - kérdésemet a kreolbörű köszönése szakítja félbe, annyira belemelegedtem a beszédbe hogy észre se vettem mikor felállt.
Fejemmel biccentve viszonzom a köszöntést, majd végighallgatom mondandóját....30 arany, egy kis szabadkozás amiért megzavart, majd végül bemutatkozik. Enriquel.
Ekkor az ork is morog valamit nekünk, az ő neve Warg ha jól veszem ki, a férfit meg Enrinek becézi. Miért kéne baja esnie? - nem értem mire céloz az ork, de bizalmatlanságom csak tovább növeli, még szerencse hogy úgy dönt inkább magunkra hagy bennünket.
Pillantásom a szemben ülő Naszírra szegeződik, szeretném megtudni ő mit gondol a helyzetről, aztán egy rövid szünetet hagyva ismét Enrire pillantok.
Kézfejemmel megtörlöm a szám az étel után, majd még az utolsó falatokat nyelve a kettőnk között lévő székre mutatok jobbommal, jelezve hogy foglaljon helyet.
Bemutatkozás helyett csak röviden ennyit mondok:
- Miről lenne szó?
Ghery • SilentVertigo 2007.05.28. 02:26

Warg

Tehát benne vannak. Bizalmatlanságot és némi értetlenséget érzek a nőstények felől, de annyi baj legyen. Én sem tudom mégis mit akar olyannyira Enri Tőle... Most a másik két fazonhoz menne? Nem vagyok benne teljsen biztos. Mintha minden homályos és tompa lenne...

-"A nevem Enriquel, hogy teljes legyen a kép".
-Az enyém meg Warg. Ha bármi baja esik Enrinek, dühös leszek, azt meg ti nem akarjátok. - állok fel. - Enri, járok egyet...

 Csak abból tudom, hogy nem vagyok a fogadóban, hogy erősek a szagok és friss, hűs a levegő. Nem én megyek, a lábam visz, az ösztöneim. Mi ez? Egy árok bűzös lével? De kivezet a városból, nem kell azokkal a vacak kapuőrökkel bajlódni. Ehh, azért ez még nekem isgusztustalan, emberi szennyben... felfordul a gyomrom.

Kint vagyok. Kint a fal előtt és okádok. Epét. És vért. Tovább! Tovább, tovább! Futásnak eredek Hurag tudja, hova... Valami húz egy hely felé. Nem tudom ki lehet az, de meg kell néznem, akát Ő, akár Hurag Dahur, a Legnagyobb .

Egy kis ház az irtás közepén. Valami dombocskán, fertályórára Armentől. Halvány fény szűrődik ki bentről. Itt lassítok. csendben kell menni. Görnyedek, szinte négykézláb megyek, ügyelve minden lépésre. Ott vagyok. Szánalmas deszkatákolmány az ajtó, maga a ház se lehet jobb. Kedvem lenne egyszerűen csak beöklözni, de nem. A kilincsért nyúlok. Nyílik. Az a baj, hogy szart sem érzek, illetve most csak azt. Ki lehet bent?

Arrgh! Szétesik a fejem! Valami nyomorult korcs azt hitte, le tud teríteni a buzogányával... Nem hallott még rólunk?! Minket az ilyen nem állít meg, de most rohadt szarul vagyok. Ő se örült különösebben, hogy ledugtam a torkán a fegyver nyelét. Másik kettőnek meg kicsavartam a karját és a saját kardjukkal döftem át mind. A harmadik meg most a sarokban kucorog. Feltűnt, hogy a balkezével hadonászik... Amikor odaugrottam, se hagyta abba, sőt még egy tőrrel is felhasította az oldalam. Én meg könyökből visszahajtottam mindkét karját és szilánkosra rúgtam a térdeit. Mindük viselt egy-egy feket jelet a halántékukon. Biztos jelent valamit. Most már kevéssé számít. A tűz furán pattog abban az elcseszett kandallóban...

- Warg! - a tűz kirajzolta Őt! Csak az az átkozott képe. Tekintetét rám szegezi, valami be akar törni a sajgó koponyám mögé, de nem képes rá. tajtékzok a dühtől. Az érzelem ősibb, mint az értelem...

-Mondd, ha mered! Holnap már nem lesz rá lehetőséged! - forrongásomat a törött végtagú barom bánta, a kandalló mellé csapódott.

-Várlak Yrch, nem is hinnéd, mennyire. El sem tudod hinni, mennyire hiányoztál, miután kitörtél a kastélyomból. Én botor módon azt hittem, hogy sánán és törött bordákkal, na meg egy kificamított vállal nem fogsz futni próbálni. Tévedtem, alábecsültelek. Kérlek bocsáss meg ezért. Hisz láthatod, semmit nem tehetek veled. Az imént érezhetted elmém súlyát a tiéden. Eddig csak hárman álltak ellent neki, de mára mind halottak. Te, különleges vagy barátom. Egy Yrch, aki dacol velem! Összecsapásunkat évszázadokig fogják regélni az igricek!

-Kussolj már be, ember! Teszek rád!

-Ó én yrchem, jó látni, hogy te nem változol. Hiába jársz kelsz és tanulsz meg dolgokat az emberektől, te mindig ugyanaz a vad, halálától rettegő kis yrch maradsz Északról. Látom, megint sokallod a mondandómat. Hát legyen. (a kép változik, hatalmas éles sziklák, valami hegy Rmen közelében) Itt várlak. Az utat tudni fogod. Csapdákat nem ígérek, csak harcot. Nincs szükségem az útitársaidra és majd rá fogsz jonni, hogy neked sincs. Apropó, a kandallóban akad valami, ami pótolhatja Nyesőt. A tűz ég, de gondolom ez téged nem zavar.

Azzal eltűnik. A tűz színe kékessé válik. Pokoli meleg lett hirtelen. De ott bent. Te jó ég, térdre rogyok és zokogok. A Dwaghul, ő sikoltozik. Megcsonkította majd kivetette. Magamhoz kell vennem. Bármi áron. Egyszerűen kell!

A padlón rángatózom görcsösen. Jobbom szinte csontig égett, alig mozog. De megérte. Itt a Dwaghul egy része.Nyomás vissza Armenbe. Már nem a testem fut, az rég feladná. Mindössze két szó mozgat. Ez a kettő most a világ. Dwaghul és halál. Dwaghul és halál...

 

**Warg vaslamivel hajnal előtt esik vissza a Macska istállójába. Jobbja szörnyen megégett, akad pár zúzódása és friss vágása is. A kezében pedig egy hatalmas és igen groteszk csatabárdot tart, melyet a világért se engedne el. Pihen, álomtalan álomban alszik még vagy öt órát, de ha bárki közelít, felriad. Idegeneknek nemjavallott a közelébe menni...**

Enriquel 2007.05.28. 01:29

Enri

Örülök a válasznak, hiszen saját szántukból tartanak velem, ezért nem számíthatok arra, hogy elárulnának. Persze... a gyávaság más kérdés, de az első benyomás alapján, és az alapján, amit idefelé utunkon láttam, ebben a szerepkörben nem tudom elképzelni egyiküket sem. Olyannyira nem, hogy még azt a hibát sem követem el, amit más férfiak talán a helyemben megtennének. A felém nyújtott kéz gazdáját nem nőnek, hanem társnak tekintem, így férfias kézfogással üdvözlöm a frissen összeverbuvált csapatban.

 - Köszönöm mindkettőtöknek... - mondom hálásan, s kicsit kivárok - ...és értékelem, hogy fenntartás nélkül bíztok a szavamban. Elég későre jár az idő, ezért azt javaslom pihenjetek. Ha még nem lenne szobátok, akkor az én terhemre vegyetek ki egyet itt a fogadóban, s reggelre álljatok indulásra készen! - mondom határozottan. - Nem akarom elszalasztani az alkalmat, nincs  vesztegetni való időnk. Az Égi adjon jó éjt! -  mosolyodom el.

Megvárom, míg valóban elvonulnak aludni, s a szomszédos asztal felé kezdek pillantgatni. Azon gondolkodom, miként elegyedjek szóba a két idegennel, de szerencsére nem kell sokáig törnii a fejem. A gyepüvidéki mondata felbátorít kissé, így nem várok tovább. Az ork mellől felállok, s megindulok feléjük. A közelbe érve - biztosan észrevettek már - üdvözlöm őket:

 - Jó estét urak... - köszöntöm őket. - Az imént óhatatlanul is meghallottam amiről beszélgettek és az igazat megvallva éppen megbízható embereket keresek. Természetesen nem kérném ingyen a szolgálatot - emelem fel kezem, megelőzve a kérdéseket -, ahogy azt a többieknek is felajánlottam, hajlandó vagyok harminc aranyat fizetni. Remélem nem tévedtem nagyot azzal, hogy megzavartam önöket a beszélgetésben, s ha így van akkor bocsássák meg nekem a zaklatást. A nevem Enriquel, hogy teljes legyen a kép - teszem hozzá, kielégítve a jómodor formuláit.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12
solarah online
creative commons license

silentvertigo  |  design:  kicsy  |  zene:  spectral analysis  |  rajz:  tikos péter

Ahol azt másképp nem jellezzük, ott az oldalon található minden írás, kép, zene és egyéb tartalom a Creative Commons "Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensze szerint érhető el. Az oldalon megjelenő hozzászólások szerzőik tulajdonát képezik, azokért az oldal szerkesztője felelősséget nem vállal.
Firefox Játékfejlesztés.hu PHP MySQL

Fatal error: Call to undefined function session_unregister() in /home/yscik/silentvertigo.hu/solarah/mods/out.php on line 14